Kinek rosszabb? A szeretőnek, vagy annak akit csalnak?

Ha nem tud róla valaki, hogy csalják, akkor mégis mi baja lenne?

Maximum az, hogy eleve szar a kapcsolata úgy ahogy van és abban szenved, az csak hab a tortán, hogy csalják. Akkor lesz még szarabb a helyzete, ha rájön, de előtte se volt sokkal jobb.

Amíg nem tud róla akit csalnak, addig nem fáj neki, és neki jobb. A szerető kezdettől tudja, hogy nem ő az egyetlen.

Amikor kiderül, akkor elsőre annak xarabb, akit megcsaltak. Aztán ha ennek ellenére együtt maradnak, akkor megint a szeretőnek rosszabb.

A szakítás után meg igazából az nyert, aki megszabadult a hűtlen féregtől. Hosszú távon jobban jár, mint akivel együtt van.

#7: Honnan veszed, hogy szerelmes és reménykedik?

Ez az adott helyzettől függ. Mert lehet, az is, hogy a megcsalt felet már rég nem érdekli a párja, ő is félre dug, a szerető meg tényleg szerelmes, akkor nyilván neki rosszabb.

Ha viszont a szerető semmit nem akar a pasitól a szexen kívül, a megcsalt férj meg szereti a párját, sejti is a megcsalást, akkor nyilván neki sokkal rosszabb.

Egyetértek avval, szituáció függő!

Nem mindegy ki, miért, mikor csalja meg a párját. Az sem mindegy, mennyire őszinte aki félrelép. Akár a párjával, akár a szeretőjével.

Ha valaki tudatosan válassza a szerető szerepét, akkor szintén más a gyerek fekvése. Az sem mindegy, mennyire beszélnek az élethelyzetükről. Ha tabuként kezelik a lehetséges, vagy a jövőben felmerülhető problémákat, az soha nem szül jót.

Egészen más, amikor még aktív viszonyban lép félre valaki, mint egy teljesen kihűlt, passzív kapcsolatból. Aki pl. nem él intim életet párjával, az számoljon vele, nagy eséllyel vagy megcsalják, vagy elhagyják. Az önámító típusok, akik rossz, elhidegült házasságban nem akarnak tudomást venni mind erről, csupán önmagukat emésztik fel. A struccpolitika nem működőképes! Bedughatja a fejét a homokba, attól még a külvilágban zajlik az élet nélküle is.