Valakit biztattak az ismerősei megcsalásra?

Röviden az én sztorim:

13 évig hűséges voltam mint a kutya, ha egy nő nyomult rám mindig leszereltem. Az exem szart az egészre, egyszerűen nem értette mi a problémám (nem sok érzelmet mutatott felém, a szex is elég erőltetett volt, amúgy nagyon jó ember volt).

Mikor már a házasságom a végét járta, jött egy új kollegina, akit sokáig észre sem vettem. Aztán észrevettem hogy érdeklődik irántam. Kétségbe voltam esve hogy mit tegyek, azt hittem hogy belehülyülök a dologba.

Három dolog mozdított arra hogy éljek a látszólagos lehetőséggel:

- Szerelmes lettem belé mint az ökör. Tehát nem csak alkalmi kufircolásba gondolkodtam, azt hittem hogy végre találtam valaki aki viszonozza a szeretetemet.

- Exem mikor kezdett gyanút fogni azt találta mondani hogy "nem érdekel hogy megcsalsz, csak ne tudjak róla".

- ÉS a lényeg! Mivel kétségbe voltam esve hogy mit tegyek, kikértem barátok, családtagok véleményét, és mind egytől-egyik olyan cinkos módon viszonyultak a dologhoz. "Mindenki ezt csinálja", "kell néha egy kis kaland", meg hasonlók.

Nyilván nem azt mondom hogy az ő felelősségük, de azért ha legalább egy valaki azt mondta volna hogy "figyelj, megértlek, de ne csináld, előbb zárd le a házasságod", lehet észbe kaptam volna.

És a legundorítóbb az egészben hogy utólag ugyan ezektől az emberektől akik mikor kikértem a tanácsukat egy szóval sem mondták hogy ne tegyem, inkább biztattak, a fejemhez vágják kéjes vigyorral, rosszindulattal, nagy erkölcsi fölénnyel hogy "jaj te ne beszélj, te is félrekúrtál!!!", mikor esetleg szóba kerül valami hasonló téma. Hát, ilyenek vagyunk mi emberek...

Mi a ti történetetek?