Megtudnátok bocsátani a megcsalást?

*Meg tudnátok bocsátani

Egyébként attól függ. Mit takar a megcsalás? Flörtöt? Szexchatet? Testiséget? Viszonyt?

Viszonyt tuti biztos, hogy nem bocsátanék meg, ahogy a mással való testiséget sem tartom valószínűnek, hogy meg tudnám. A többit a körülményektől függően talán. Függne a kiváltó októl, a másik reakciójától, a kapcsolat minőségétől, hosszától, a kommunikációnk formájától... Stb.

megcsalás = nem rám van szüksége.

Ha nincs rám szüksége, akkor pedig menjen ahova akar.. nem fogom visszatartani.

Igen. Ha megmondaná. Ha mondjuk legkésőbb egy fél év után elém penderülne és azt mondaná, hogy van valakije. És hogy sajnálja. Hogy mégis velem akar lenni. Hogy bizton tudja, hogy nem a másikat akarja és nem fogja vele folytatni. Ez az elmélet. A gyakorlat meg lehet az, hogy félig agyonverném. (Ez Popper Péter gondolata. Aki szerint rövid az élet, nem kell nagyon súlyosan elítélni még nagy emberi hibákat, botlásokat sem.)

Eszembe jut egy nő története, aki azt mesélte, hogy fiatal korában megcsalta a férje. Kiderült. Ő hazaköltözött a szüleihez. A férje már másnap ott volt érte. Kibékültek, rendbe jött minden.

Meg eszembe jut annak a nőnek a története is, akit szintén fiatal korában megcsalt a férje. A nő meg egy-két héten belül szintén megcsalta. Akkor a férj rájött, hogy ez nem akkora poén. Kibékültek, stb.