Ha egy hazas nonek megtetszik egy hazas ferfi, es a ferfinek is feltehetoen tetszik a holgy, akkor kinek kell eloszor lepnie, hogy kialakulhasson ismerkedes?

Jaj, Edricus, 6 év után vállaltuk azt a gyereket, igaz, hogy 1,5 év volt mire teherbe estem. Voltak mélypontjaink, de szerettem, túléltük. Akkor jó döntésnek tűnt és most is, nem bánom egy percre sem, hogy lett gyerekünk.

Nálunk úgy volt, hogy csinált valamit 8 év után, ami kb. olyan szinten kiábrándított, mintha bankot rabolt volna. Én abban a pillanatban elváltam volna, de kicsi gyerekkel nem lehetett. A szerelemnek annyi, nem fog visszajönni. Ő tette tönkre, és nem megcsalással. Más bajok is lehetnek. De nem mentegetőzöm. Lehet, hogy simán a beszürkült hétköznapok közben, a világ legtökéletesebb embere mellett is képes lettem volna újra szerelmes lenni. Most csak azt tudom, hogy óriási hiányérzet van bennem és már menekülök az emberek közül, mert ha csak egy kicsit is vonzóbb férfi kerül a közelembe, szerelmes leszek.

"de kicsi gyerekkel nem lehetett"

Miért is nem? Inkább nőjön fel egy elhidegült, rideg házasságban élő szülőkkel akik vagy megjátsszák magukat (ami amúgy katasztrofális is lehet) vagy nyílt ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt? Ez vajon mennyire jó a gyereknek...?

Gyesen voltam és nettó 70 ezres fizetés várt. Ha elváltam volna, azzal a lendülettel a férjem kapta volna a gyereket. Ha nem neki ítélték volna, akkor is nála vagy a családjánál kötött volna ki, én vittem volna oda, mert nem tudtam volna egy házat is fenntartani (hiába az enyém), a gyerekemről is gondoskodni, arról nem beszélve, hogy idős kutyáim és cicák is voltak.

Hát ezért.

Nem egy életről döntöttem, nem csak a sajátomról.

Nincs családom, meghaltak, csak az apám, de rá nem számíthattam semmiben, anyagiakban sem.

Most már jobb a helyzet anyagilag, nagyon sokat dolgoztam azért az elmúlt években, hogy így legyen. Most már valóban el lehetne válni. Csak valahogy elszállt a lendület és a harag is. Csak az érzelmek nem jönnek vissza már.

14.

Akkor nálad már a gyereket is bőven megelőzte a taktika hiba. Ilyen szinten függővé válni valakitől anyagilag kb. az öngyilkosság szintje, önként vállalt rablánc.

Nem teljesen jól látod. Rossz pályát választottam, elszúrtam a továbbtanulást. Ketten haladtunk valamire, fenn tudtam tartani a házat, így lehetett kutya, cica és még egy gyerek is belefért.

Szerintem végső soron kihoztam a legtöbbet a lehetőségeimből.

Nyilván az sem volt benne a tervben, hogy huszonéves koromban kihal a családom és egyedül maradok egy családi ház fenntartására.

Én megőriztem a gyerekemnek és gondoskodtam az állataimról is.

Egyedül nem ment volna.

Van egy házam, nulla hitellel, kutyám, cicám és egy gyerekem, akinek megőriztem a házat. Minden állatom idős korában ment el, egyik kutyám majdnem 19 éves volt. A lehetőségekhez képest a legmagasabb orvosi ellátást kapták, ami önmagában luxus. Most mit csináljak, ha egy lakótelepi lyukban én nem tudnék létezni, főleg nem állatok nélkül?

Csinálja más utánam huszonévesen ugyanezt! Az árát megfizettem. És nem, nem anyagi érdekből lettem a párja. Nagyon szerettem. De amikor véget kellett volna vetni neki, akkor már csak az érdek maradt.

Na nem írok többet, mert ez már bőven OFF.

18.

Ááá a jó öreg "te csak irigykecc" óvodai érvelés.

17.

Akkor viszont el kell fogadnod azt, hogy "valamit-valamiért". Ez volt az "ára" ennek a viszonylagos jólétnek. Sajnos mindennek ára van, vagy hogy komoly ára, ezért is írtam még a legelején, hogy minden eset másmilyen. A tied is egy a sokból, amire leginkább ez a fent írt "valamit valamiért" kifejezés amivel jellemezni lehet. Ezzel amúgy semmi baj nincs - főleg, mivel láttam már ilyet a távoli családomban is, igaz ott a szülők a gyerek "politikai" karrierjének rendelték alá magukat úgy, hogy amúgy utálják egymást, de nem válnak el, mert az hátráltatná a fiuk diadalmenetét.

Mivel az egyikük a rokonom így nagyjából tudom mikkel jár ez náluk. Intimitás nulla, mindkettőnek szeretője van, és direkt úgy dolgoznak, hogy egyszerre csak az egyik legyen otthon, külön helyiségben alszanak és ha mégis egyszerre vannak otthon akkor se nagyon beszélnek, csak a fiuk ügyeiről.