Megcsalt a párom, de hajlok rá, hogy megbocsássak neki. Ti mit tennétek a helyemben?

Először is azért nézném el neki, mert őszinte volt, és magától elmondta. Aznap este már furcsán viselkedett, de másnap reggel kibökte, mert nem bírt a lelkiismeretével. Állítólag nagyon megbánta, nem élvezte, szörnyen érzi magát, és még azt is mondta, hogy élete legnagyobb hibáját követte el. Tényleg nagyon össze volt törve, így még nem láttam. Több szempontból szörnyű érzés volt.

Másodszor azért bocsátanék meg, mert tudom, hogy én is ludas vagyok a dologban. Egy komolyabb nőgyógyászati gond, és a karrierem miatt, elég gyatra a szexuális életünk évek óta. Próbálkozott, de talán túl sokszor utasítottam vissza. Tényleg nem tudom. Azt hittem, hogy ez neki sem jelent akkora gondot, hogy így szó nélkül elfogadta ezt. Jó.. párszor megkérdezte, hogy kezdjen-e el keményebben edzeni, vagy segíthet-e valamit, amivel jobban kívánnám.. de mindig megnyugtattam, hogy nem vele van a gond. Ezeken túlléptünk, ...vagyis azt hittem, erre tessék...

Rettenetesen fáj, szinte felemészt, hogy nyolc évet, a kapcsolatunkat, csak így képes lenne sutba dobni egy kóbor kalandért. Sokmindent felépítettünk együtt, köztük a bizalmat is, ami nem tudom, hogy helyre tudna-e újra állni.

Amúgy jó ember. Igazi férfi, de tényleg. Törődik, foglalkozik velem, szorgalmas, intelligens, jó társ és barát. Érzékeny, de mégis kemény és határozott, ha kell. Úgy érzem, hogy nagyon sokat vesztenék, és, hogy az én hibám főleg.... De aztán a másik pillanatban meg elküldeném a p*csába. Önző volt és buta. És nagyon megbántott. Nem tehetek róla, hogy nem stimmelnek a dogok nálam! Hogy lehetett ilyen ostoba?! 🤬🤬

Engedjem el, vagy bocsássak meg szerintetek? Ti mit tennétek? Mindenki részlehajló körülöttem, és próbál vigasztalni, semmi hasznos info, egyszerűen tényleg nem tudom, mi legyen már. Segítsetek kérlek! Történt veletek hasonló?

Köszi!!!