Kicsit összezavarodtam! Akkor ez most, hogy is van?

11-esnek. Köszönöm szépen, már majdnem teljesen túl vagyok rajta. Sajnos a gyerek miatt még muszáj, de ő is kezd rájönni, hogy az apja milyen. Őt nagyon sajnálom, mert szereti az apját és érzi, hogy ő nem fontos, hogy ő nem szereti, meg más fontosabb mindig. Ígérget neki, aztán nem tartja be, próbálja ellenünk nevelni, mert párom szereti és teljesen elfogadja a lányomat, de minden egyes apjánál töltött hétvége után újra fel kell építeni az egész kapcsolatunkat, majdnem az elejéről.

Bocsi, nem ide tartozik, csak úgy kijött belőlem :)

És ahogy pont írod, ő nem tud szeretni, csak a külsőség a fontos neki, hogy ő szegény milyen rossz neki, hogy én kisemmiztem, otthagytam. Meg hogy őneki a lánya legfontosabb blablabla....

Bocsi az offért.

Ez mondjuk nekem a legundorítóbb. Ismerek pár félrelépőt, de a gyerekükért tűzbe mennének. Válás után is.

Hát nem tudok jót mondani. Örülj, hogy vége