Szerelem nélkül lehet élni házasságban?

Lehet, persze, inkább azt kell eldönteni, hogy érdemes-e. Szerintem csak egy életünk van és az se valami hosszú, nem éri meg elpazarolni ilyen hideg, lelketlen, üres kapcsolatokra. Ennél egyedül is sokkal, de sokkal jobb és akkor legalább megadja magának az ember az esélyt arra, hogy valaha boldog legyen.

#4 Vannak aromantikus emberek, illetve ez is egy spektrum. Van például, aki ugyanúgy igényel párkapcsolatot, bújást, érintést stb (tehát nem csak szexet), de nem érez szerelmet, viszont nincs is emiatt hiányérzete. Nem lehet a magunk igazságait minden emberre és kapcsolatra ráhúzni, a lényeg szvsz inkább az önismeret és hogy olyan párt találjon az ember, akivel egyeznek vagy kiegészítik egymást az igények. (#3)

14 éves kapcsolatban élek. Abból 9 év házasság. 1 gyerekünk van. Az eleje jól indult, én nagyon szerettem, érte sok mindenről lemondtam, magamról is h neki megfeleljek mert nem az ami igazán én vagyok nem jó. Igazából nem volt soha ez a vad fellángolás, a szex sem volt soha észméletlen, csak simán jó volt. Mára inkább már csak igény, nem több. Az évek alatt annyira de annyira elhanyagolt, leépítette az önbecsülésemet, alig beszélgetett velem, ha fáradt volt hozzá se szabadott szólni, bármiért szóltam ez hiszti... évekig könyörögtem (nem túlzok) neki azért h foglalkozzon velem, h szeressen, amire az volt a válasz neki jó így, ezzel nekem van bajom, beszéljem meg mással. Évekig ez ment. Eljutottam arra a pontra h már elengedtem, h már ha volt szex volt, ha nem volt úgy is jó. Az elmúlt hetekben egyáltalán nem kerestem telefonon se, nem veszekedtem h későn ér haza, nem tettem hozzá h egy jó éjt puszi nélkül megy be aludni, igazából már semmit. Észre se vette, neki így is jó volt, csak nyugalomban legyen. Én nem voltam soha olyan aki emiatt keresett volna szeretőt, én elfogadtam valahol h így fogom leélni az életem, berendezkedtem erre, a gyerek miatt, mert imádja az apját. Aztán jött egy olyan dolog az életembe amit nem vártam, nem kerestem, csak berobbant, nem tudtam kivédeni. Egy másik férfi. Nem csaltam meg a férjem, de olyan szinten egymásba szerettünk h ilyet én eddig csak filmekben láttam, olyan hatással van rám ahogy soha senki, pedig beszélgetésen kívül más nincs köztünk. Már most több ez mint a 14 év! És vívódok, vajon megérdemlem ezt a szerelmet a sok rossz után? Vagy nézzem a gyerekemet inkább, neki h lenne jobb? Közös ház, közös hitel ezer dolog ami összeköt. És itt van az a férfi aki akit mintha nekem tetemtettek volna. Boldogtalan vagyok évek óta, nem kerestem ezt, csak úgy jött. Egyre inkább érzem h mennyire nem vagyok boldog. Fogalmam nincs mit tegyek. Én szerelem nélkül boldogtalan vagyok. "Csak"boldogtalan, egyébként mások szerint jó a házasságunk.

Igen, eleve csak a teljes kép miatt írtam ezt, hogy ne jelentsem ki kategorikusan, hogy szerelem nélkül nem lehet jól működő kapcsolat. Az esetek többségében szerintem is az a jó, ha vannak romantikus érzelmek évek után is. Én általában egyfajta önámításnak érzem, amikor valaki azzal érvel, hogy a szerelem előbb-utóbb minden esetben elmúlik, az ellenpéldákat meg hazugságnak tartja. Illetve nehezen tudom elképzelni, hogy igazán boldogak a felek abban a kapcsolatban, amiben kihűlt a szerelem (de az elején volt, tehát mindkét félnek lenne igénye rá).

Nálunk sincs már szerelem, de egy erős kötődés, szeretet az van. Egyikőnk sem az a állandóan a másikkal lennei akarós típus, viszont 20 éve számunkra jó minőségben éljük a családi életünket.