Hogyan képes valaki olyan hosszú időn keresztül kamuzni, fedősztorikat kitalálni, és nem elszólni magát, ha megcsalja a férjét/feleségét?

Én is kérdeznék itt, ha már felmerült a "beleszarok" dolog.

Mi a helyzet azzal, aki a szeretője mellett szarik mindenre és mindekire. Nem járnak el direkt kettesben, tehát titkolja, de nem fél mondjuk egy-egy elválásnál átölelni, vagy simán megy hozzá, nem izzad a lépcsőházban

Viszont mikor külön vannak, rendesen visszavált aggódóvá. Mikor lehet írni, mikor nem, merre -meddig. Miközben személyesen halálosan nem érdekli meglátják-e

Általában a gyávaság, a félelem és a "szemrebbenés nélkül hazudni képesség" kombinációja nagy úr (utóbbi vkinek simán megy, más könnyen megtanulja az élete során).

Én sosem csaltam meg mást, sőt a gondolatától is hányok, de hazudni hazudtam már, néha hosszabb távon is. Azért, mert nekem úgy volt kényelmesebb. Nem mindenkivel, olyanoknak nem szoktam, akik "nem érdemelték ki". De pl. a szüleim mindketten annyira helikopter típusok, hogy még most is, 31 évesen, úgy, hogy külön élek tőlük és eltartom magam, is hazudok nekik néha, mert akkor elkerülöm azt, hogy azzal pazarolják az időmet, hogy órákig fröcsögve üvöltenek a telefonba, hogy én ilyen meg olyan hülye vagyok, simán belepiszkálnának dolgaimba (pl. nemrég anyám majdnem felhívta a háziorvosomat, hogy nekem melyik covid-oltást ajánlják... ilyen szinten vannak). Minden piti dolgon képesek kiakadni. Így inkább elhallgatok előlük dolgokat, és van, hogy hazudok, ha olyan a helyzet. Azt, hogy "nincs közötök hozzá", az náluk nem elfogadható opció.

Na, sok esetben sztem párkapcsolatban ilyesmi dolog lehet a háttérben. Gyávák megbeszélni a problémákat a kapcsolatban, mert nem akarják elveszíteni a lakóhelyüket, a gyereket, a pénzt, a házicselédet, akármit, közben meg beválasztottak egy hisztis társat, akivel nehéz beszélni... na ilyenkor szokott lenni a megcsalás és kummantás.

A másik kategória az, aki full szociopata. Mesteri hazudozó, összeszed magának vkit házasságra, mert az jól veszi ki magát a táradalom szemében, de semmibe sem nézi, és ezért rohadt könnyen tud neki hazudni azzal kapcsolatban, hogy ekkor meg akkor épp hol van, mit csinál.

Én egyetértek veled előző, azt hozzátéve, hogy sokszor már azért sem beszélik meg, mert nincs hova, nincs mit. Úgysem változik semmi, mint neked a szüleiddel.

Szóval nem gyávák, hogy féltik a lakást (persze ez is egy olyan dolog, hogy nem gyávaság, ha egyszer kurvára összeköt egy hitel, meg gyerek stb)

Viszont hogy akarod megbeszélni valakivel azt, amit már ezerszer elengedtél, meguntál, simán nem vonzódsz.

Csomó nő ajánlgatja itt, hogy legyen ez-az dobd fel a házasságod, de ha már egyszerűen nincs meg a vonzalom szikrája sem? Ez ua, mintha most én nem vonzódnék Egyszeri Bélához de feldobnám mondjuk egy szexi boxerrel és akkor máris. Hát nem, nem így megy