Tényleg könnyen felejthető a szerető?

Ezt embere válogatja.

Anyám volt férjes ember szeretője, több évig. Még nekem is fizette az iskolakezdésemet, (elsős voltam), de mégis a feleségét és családját választotta. Amikor anyu egy munkahelyre került vele évekkel később akkor úgy átnézett rajta, mintha levegő lenne.

Többek között anyu miatt is fogadtam meg a nővéremmel, hogy akkor is ha életem szerelme lenne az, de ha foglalt, van kapcsolata akkor tabu. Akár nyitott rám akár nem.

A szeretői viszonyokban mindig valaki a rövidebbet húzza és soha nem vehetsz biztosra semmit sem.

Lehet, hogy érzett valamit, lehet, hogy csak így vágódott be anyánál... de a végkimenetelen nem változtat. Senkit nem fog vígasztalni a gondolni a gondolat, hogy "visszament a családjához, de legalább rám gondol". És évekkel később sem lesz kellemes viszont látni, hogy egykor ismerted teste minden porcikáját, most meg úgy néz át rajtad, mintha sosem láttátok volna egymást.

A végeredmény így is úgy is fájdalmas a léleknek.

5 évig volt szeretőm

Sosem hiányzott, csak szex volt

Időközben a legvégén mindennek kezdtünk el dolgozni a kapcsolatunkon és természetesen búcsút intettem a szeretőnek.

Ennek már 2 éve.

Eszembe sem jutna ha nem írna rám 2 havonta legalább 1xer valahol,de nem válaszolok neki.

Egyszer majd ő is elfelejt.

De persze minden kapcsolat más.

Mindenkinek mást jelent ilyen kapcsolat vagy az adott személy.

Szeretőnek sosem hazudtam.

Házasságomban a megszokás a kényelem tartott minket együtt.

Sosem tudtuk megbeszélni, megoldani a problémákat ami aztan rá ment a szexuális életünkre.

Aztán kényelmesebb volt így.

Majd kezdett elmérgesedni a helyzet, teljesen eltávolodtunk és kijött mindenkiből a sérelem.... Minden... Megcsalás, szex... Megbeszéltünk mindent ami nem működött.

Hamarabb kellett volna!