Olyan emberek, akik (nem önszántukból) szakítottak a szeretőjükkel, otthon hogy élnek?

Egy darabig marha nehéz volt. Aztán rájöttem, hogy ez így nem működik. Vagy elsöpröm az érzéseimet, a hátam mögött hagyom a múltat és a családomra koncentrálok, vagy kiszállok a házasságomból, mert megőrülök.

Igyekeztem minél többet egyedül lenni, sportolni, a barátaimmal időt tölteni, hogy ne agyaljak. Aztán egyszercsak elmúlt.

Nem mondom, hogy a házasságom tökéletes és sosem fogom megtenni újra, de nem bánom, hogy mellette döntöttem. Sosem hagytam volna el a szeretőmért a családomat. A saját lelki vívódásaim vezettek el odáig, hogy nem tudom megjátszani magam, ha a családommal vagyok, ezért egy időre "kivontam" magam és igyekeztem sokat foglalkozni magammal, hogy összekaparjam a lelkem és készen legyek energiát ölni a házasságom megmentésébe.

Nézd, mindenesetre inteligensebben átlátod a helyzetedet, mint ez a sötétség netovábbja, aki meg van róla győződve, hogy felesége és mindkét gyermeke rendkívül megértő módon fogadná, ha előállna azzal, hogy válik, mert neki alanyi jogon jár a szerelem meg a szex:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__parka..

Én pont azért engedtem el a szerelmemet, mert felfogtam, mit művelhet vele a felesége egy válás során és elveszítheti a gyerekeit egy életre. Én sajnálom a férfiakat, mert ilyen helyzetben sokkal nagyobb eséllyel veszítik el a gyereket, mint a nők. Szóval megértelek. Én is elvesztettem emiatt azt, akit szerettem, de a gyerekeiért sose tudtam volna kárpótolni.