Miért van az, hogy a megcsalás puszta gondolata is hatalmas dühöt és frusztrációt vált ki belőlem?

Mert félsz a megcsalastol

Engem is megcsaltak évekkel ezelőtt és még mindig nem múlt el ez az érzés. A nagyobb baj az, hogy gyanakvó lettem, mindenbe belelátok hátsó szándékot. Jártam pszichológushoz is emiatt, de nem érzem, hogy megoldottuk volna a problémát.

".... arra gondolok, hogy valakit megcsal a párja, akkor olyan szintű gyűlölet és harag lesz úrrá rajtam ...." Jol értem? Olyanok esetében is harag, gyülölet akiket nem is ismersz személyesen? Vagy akikhez semmi közöd? Akkor leginkább azt kellene megbeszélned magaddal, hogy ne üsd az orrodat mások dolgába. Ha ez nem megy, akkor lelki séröléseid gyogyitására fordulj szakemberhez!

Mert nem raktad helyre magadban azt ami történt veled, frusztrál és másokra vetíted ki a haragod. Normális esetben semmit nem kéne érezned, ha meghallasz egy ilyen sztorit, mert nem tudsz semmit a hátteréről.

Önértékelési probléma. Édes Istenem, jársz egy lánnyal, az szerinted már az életed origója, netovábbja? Szerinted mindenki egyforma? Én mindig úgy voltam vele, hogy nyugodten meg lehet csalni, le lehet lépni mellőlem. Nem az én életem, nem az én karmám. Tűzbe sosem tettem, és nem is teszem a kezem senkiért, emberek vagyunk, ilyen-olyan okkal ki-ki csinál dolgokat. Mindenki fejlődik, ki előre, ki vissza. Nem is kérném számon az okát sem, a megcsalás is egy döntés. Sőt, egy jó visszajelzés. Neki azért mert mást akar, nekem meg az, hogy nem jó emberrel vagyok. Nem vagyunk egymás tulajdonai. Házas vagyok, sokat szoktunk beszélgetni. Nálunk már 20 éve nyitva van a kalitka ajtó, mégsem repültünk rajta sosem. Van közös életünk, de megvan a sajátunk is. Van közös kassza, megtakarítás, de van külön pénzünk is. Mi azért vagyunk együtt mert így döntöttünk, nincs kényszer, megfelelni akarás. A dolgokat mindig is úgy néztem, ahogyan történnek.

Értem. Viszont nem pazarlom az időm és az életem olyanra, akinek nem vagyok fontos. Ha balesetben, betegségben veszítenék el egy számomra értékes embert, na az megviselne. Aki kijátszik, cserben hagy, az semlegessé vált a szemembe. A harag és a düh brutális energiákat visz el, és sajnos rombol is. Nagy levegő, és a kifújt levegőbe gondold bele őt, ahogyan távozik belőled. Vizualizáld! Az ember egy szellemi lény, élj vele. Engem ez a gondolkodásmód és az ilyen gyakorlatok tettek sikeressé. Ha gondolod írj rám.