Ki volt már megcsaló/megcsalt, az mennyire nyitott a nyílt kapcsolatra, poliamorra, swingerre?

Azért, mert akinek nincs önismerete, annak fogalma sincs róla, hanem megy vakon bele újabb és újabb kapcsolatokba és kalandokba. Illetve sok ember szeret ezzel takarózni, mert a társadalomban elfogadott sajnos az, hogy ha valamit hülyeségből/naivitásból csinálunk, akkor az nem a mi felelősségünk és ha valaki mégis beszól miatta, akkor rá lehet sütni az áldozathibáztató jelzőt. Ha viszont TUDATOSAN csináljuk ugyanazt a g..ciséget, akkor mi vagyunk a patásördögök.

Akinek pedig van önismerete, az taktikázik, ebből pedig az következik, hogy ha nő az illető, akkor azért nem dobja fel az ötletet, mert azzal rontja a kapcsolati alkupozícióját, hiszen könnyűvérű ribinek nézik, ha pedig egy férfi dobja fel (ő egyébként még jobban rontja és 100-ból mondjuk 2-3 nő, ha talán belemegy ilyenbe), akkor azzal kb. a homlokára tetoválta, hogy "felszarvazott cuckold szerencsétlen akarok lenni", hiszen alapszabály: nőkkel nem versenyzünk szexuális partnerek számában, mert pillanat alatt leköröznek, HA AKARNAK. Ha meg nem, akkor nem fog belemenni, mert tudja, hogy csak félig lenne nyitott a kapcsolat és számára a hűség fontos dolog, inkább szeretné hinni, hogy van olyan férfi, aki nem megy félre és talál is majd olyat. És nem azért nem nem megy félre, mert lehetősége se lenne, akkora lúzer/kretén/paraszt, hanem elvi megfontolásból.

És eleve kevesebb a megfelelő önismerettel rendelkező ember, azon belül pedig még sokkal kevesebb az, aki ezt nem önző célokra használja fel, hanem eldobja a kettős mérce nyújtotta előnyöket és nyílt lapokkal játszik.

Főleg egy olyan világban, ahol ezzel a mentalitással mindenhol hátrányban vagy.

MolotovPunk: "Nyitott kapcsolatban könnyen lecserélheti az egyik fél a másikat."

Engem pontosan ezért ráz ki a hideg a normál/komoly/monogám/hagyományos kapcsolatoktól. Ugyanis ami érzés/gondolat szintjén megfogalmazódik az emberben, az már ott van, kitörölhetetlenül, annak mindig van egy kiváltó oka.

És mi emberek megpróbáljuk ilyenkor a tüneteket kezelni, elnyomni, szőnyeg alá söpörni a problémát.

Jobb esetben meg lehet beszélni a problémát (például elhagyta magát, legyen kicsit csinosabb vagy fogyjon le mert sörhasat növesztett), rosszabb esetben (és sajnos ez a gyakoribb) vagy már túl sok tüske és frusztráció gyűlt az emberben és javíthatatlan lesz a kapcsolat. Vagy olyan miatt váltódott ki ez az érzés, amit az adott személy nem tud orvosolni. Például megkívántál egy eltérő kinézetű ellenkező neműt.

A vallási/konzervatív nézet alapján ilyenkor el kell nyomnunk magunkban a bűnös gondolatokat, meg amúgy is attól vagyunk emberek, nem állatok (mintha az egyik erkölcsösebb lenne, mint a másik, közben meg gyakran pont fordítva van, utóbbinál legalább az öncélú erőszak meg a szükségleteken túli felhalmozás nem jellemző annyira), hogy elnyomjuk az ösztöneinket, meg nem sz...runk a szoba közepére.

Valóban, csak míg előbb-utóbb a sz..rnak és a húgynak is ki kell jönnie (a hányásnak és tüsszentésnek még gyorsabban), ez az érzés is utat fog törni magának, mert amíg elnyomjuk, hormonzavarok keletkeznek az agyban.

Lehet tünetileg kezelni pszichiátriai gyógyszerekkel is akár, lehet éveken át járni tanácstalanul a terápiákra, hogy mitől alakult ki pánikbetegség, szorongás, alvászavar vagy bármilyen autoimmun betegség, lehet menekülni különböző függőségekbe a pozitívaktól (sport, munkamánia) a semlegeseken át (film, sorozat, stb.) egyenesen a negatívakig (cigi, alkohol, drog), de a problémát egyik sem fogja megoldani.

Hiszen az OKOT kell kezelni...

Azt pedig nem egyszerű...