Van így értelme ismerkedni? Jól lenne csak úgy beszélgetni a tudományra, műveszetre nyitott emberekkel, de kapcsolatra nem érzem késznek magam. 22/l

Jelenleg tanulmányimra kellene koncentrálnom, mert sokat kell még fejlődnöm, ugyanakkor gyakran mondják, hogy "élnem" kellene, mert elszalasztok sok mindent.

Mindenhol párok, barátoktól is gyakran hallom a történeteket, néha elfog a hiányérzet. De leginkább csak van egy idilli kép a fejemben, milyen jó lenne valaki akivel órákat el lehet beszélgetni, hasonló érdeklődési körünk stb.

Ilyen emberrel egyrészt nem találkoztam még, másrészt félek kezdeményezni, mivel egy kapcsolatra nem gondolom hogy készen állnék.

Sokat változtam és sokat is kell még változnom, és most kezdem kialakítani az életem.

Van egy elképzelésem mit szeretnék, kultúra-művészet és tudomány területén szeretnék dolgozni, amihez sokat kell még tanulnom.

És szeretnék minél több, hasonló érdeklődésikörrel rendelkező embert megismerni, illetve a későbbiekben kapcsolat szempontjából is ilyen fiút/férfit tudnék elképzelni.

És ugye az elképzelések mindig szépek, viszont nem tudom mennyire jó ez így.

Valószínűleg túl komolyan veszem ezt az egészet.

Viszont az ilyen beállítottságú emberek elég zárkózottak, ahogy én is, szóval kissé patthelyzet. :)