Mitől fél pontosan egy olyan ember, aki a párja mellett áll neki ismerkedni, megcsalja?

A kérdésemre komoly válaszokat szeretnék kapni, olyan emberektől, akik tettek már ilyet. Nem provokatív, komolyan kíváncsi vagyok.

Magam is úgy jártam, hogy a volt párom mellettem kezdett el ismerkedni. Feltűnt, hogy furcsán viselkedik, ezért nyomozgattam titkon, illetve többször megkérdeztem, mi lelte, mi baja, nem boldog mellettem? Egyenes válasz helyett mindig a kifogásokat kaptam. Majd miután lebukott, én voltam a hibás kvázi, mert "hisztiztem". Én kérek elnézést. Nem hisztiztem, csak feltűnt, hogy másképp viselkedik és szerettem volna tudni, mi a gond.

Több ugyanilyen jellegű sztorit olvastam itt is.

Tehát felmérül bennem a kérdés. Adott egy kapcsolat, amiben már nem vagytok boldogok. Nem szeretitek a párotokat. Akkor miért is az a magyarázat, hogy bocsi, gyáva voltam? Mihez? Mitől féltek pontosan? Megmondani, hogy sajnálom, boldogtalan vagyok már veled, mert már nem érzem, amit kellene? Ezt az állapotot miért jó nektek húzni? Boldogtalanok vagytok, akkor miért nem léptek ki? Mi a motiváló erő, hogy bennemaradjatok egy kapcsolatban és inkább leépítsétek azt, közben fájdalmat okozva annak, akit sokáig szerettetek? Miért jó nézni mindamellett, hogy ti is szenvedtek, azt, hogy a partneretek is szenved? Miért jó megutáltatni magatokat a másikkal, ha fény derül a dologra? Ebben mi a jó? Miért így kell elválni valakitől?

Valaki tud erre válaszolni nekem? Mitől fél egy ilyen ember? Attól, hogy egyedül marad? A párja reakciójától netán? De attól miért, ha nem szereti? Megalázni nem fél, de a szemébe mondani korrektül a dolgokat igen?

Ha voltál már ilyen helyzetben, kérlek meséld el, mit éreztél. Nem akarok savazni senkit, pusztán érdekel, ti, a szituáció másik oldalán hogy élitek meg az ilyet? Miért teszitek/tettétek, amit tettetek?