Olyan vagyok mint egy zombi, pár napja szakítottunk?

3 éve éltem együtt a barátommal. Azért fáj a dolog mert úgy érzem kitettem magamért, heti 2-3 szex, tiszta lakással, vacsival várva, szeretgetve, simogatva őt mindig.

Szombaton jöttek át a barátnőim megmutatni a képeket, amit az ismerősünk lány, küldözgetett mindenkinek, amibe szó van arról mi történt.

Éreztem ahogy a lelkem reccsent egyet.. A tudat hogy a férfi aki szeret engem mást ölel. A tudat hogy a lány akivel fesztiválozott is egy társaságban, aki mosolyogva mondta hogy szépek vagyunk, hogy mennyi ismerősünknek még el is dicsekedett vele.

Azóta hazajöttem Anyuékhoz a barátaimat se akarom látni, megalázva érzem magam, azért írok ide mert itt legalább nem ismerik az arcom.

Napok óta sötétben fekszek és sírok. Nagyon gyengén viselem ezt a dolgot.

Akit megcsaltak mennyi idő volt mire elmúlt ez a gyötrelmes érzés? A legrosszabb az hogy lábkapkodva futnék vissza hozzá, mert keres, de Apa nem engedi fel. Viszont tudom hogy nem szabad, és nem is fogok, de epedezik a szívem hogy velem legyen. Ha belegondolok hogy összejön majd a lánnyal...ah. Sosem éreztem ennyire pokolian magam. Valami tanács?