Hogyan lehet ezt túlélni?

Lehet hosszú lessz de egy picit segít ha írhatok.Szilveszter napján tört ketté az életem de kezdem az elején.Azon a napon a feleségem elment dolgozni,nekem nem kellett,otthon tvt néztem mikor megcsörrent a telefonom és egy vezetékes számról a feleségem hívott fel azzal hogy ne hívjam mert otthon hagyta a telefonját és kicsit furcsa hangon megkérdezte hogy nem e kereste valaki ez idö alatt.Mondtam hogy nem de volt egy rossz érzésem és belenéztem a telefonjában.Akkor egy világ omlott bennem össze.Egy nálunk húsz évvel fiatalabb emberrel volt több mint egy éve viszonya.Ezek sms váltások voltak köztük így az álnévvel ellátott telefonszámot is megtudtam.Kis idő múlva mikor hazaért szembesítették a dologgal,és az első reakció az volt hogy könyörögve arra kért ne hívjam föl a szeretőt mert azzal szétcseszek egy családot ugyanis a srácnak komoly kapcsolata van már 10 éve valaki mással.A feleségemnek így is jó és izgalmas volt és bevállalta soha nem hittem volna hogy létezik ekkora szerelembe esés hogy föláldozza ezért a 28évünket ,a házat amin most telt le a hitel és igazából most lett kész.Egyik gyermekünk már kirepűlt,a másik még itthon van szerencsére ő is már 19éves.A házasságunkért próbáltam tenni úgy érzem egyoldalúan.Azt hittem jó férj vagyok azzal hogy soha nem számoltam el pénzzel,akkor mehetett bulizni a kollégáival amikor akart,külön gardróbja van a ruháinak,cipőinek.Elmondta hogy rég nem szeret már,mert amúgy is mit lehetne szeretni egy emberen akit mindíg csak munkásruhában lát,nem gondolva arra hogy neki így lehetett gardróbja.Ő 10évvel fiatalabbnak,én pedig ennyivel öregebnek nézek ki a koromnál.Tudom hogy itt a vége de legalább egy bocsánatkéréssel tartozna de cinikusan azt mondta ezt nem teszi meg hisz nincs miért.A ház amit építettünk szerinte csak falak és nem sajnálja hogy el kell adjuk.Meg még azt a sok mindent amit közösen vettünk bele hisz a mi boldogságunkat fogja szolgálni.Megkért hogy amíg lezajlik a vállásunk,il elkel a ház költöztek el az édesanyám hoz mert addig sem akar egy fedél alatt élni velem amivel én is egyet értek mert én sem vele.Iszonyúan kivagyok,a munkámat is nehezen látom el.Szerencsére szerető családom,kollégáim vannak akik szeretnek és támogatnak.Alapból életvidám embernek ismernek akiből most egy zombit csinált valaki.Nem tudom fölfogni, mintha egy rémálomban lennék és nem tudnék fölébredni.A jövőképem nulla pedig mindenki arra bíztató hogy arra koncentráljak, de most képtelen vagyok,pláne így hogy a maradék önbizalmam is sárba riportja.Tudom hogy el kell engedjem,soha nem tudnék megbízni már benne pedig szerettem.Így 52 évesen azt érzem nincs erőm újrakezdeni egy életet,a megszokott pedig odalett és Ő még egy bocsánatra sem képes.