Melyiken lennél nehezebben túl? Ha megcsalnának vagy ha te csalnád meg a másikat? Miért?

Ez nem kérdés. Ha én csalok, akkor az egy részben, vagy egészében tudatos döntés. Eleve csak olyannal tudnám megtenni akihez már semmilyen érzelem nem köt, így bár az elveimmel szembe megy, azért nem okozna akkora gondot valószínűleg. Míg a másik esetben becsapva és megalázva érezném magam. Azon, ha az én bizalmam játsszák el, sokkal nehezebben lépnék túl, mintha én másét.

Nekem ez azért elég logikusan hangzik, bár szerencsére még egyiket se próbáltam.

Ha én csalnám meg, mert tudnám, hogy én tettem tönkre a kapcsolatot.

Mi megbeszéltük, hogy ez az, amit egyikünk sem bocsátana meg a másiknak.

Azon tenném túl magam nehezebben, ha a párom csalna meg engem (gyanítom, hogy volt már ilyen)

Ebben az esetben csalódnék benne, és valahol magamban is.

Csak azért szavaztam a másodikra, mert ha pl kiderül, akkor fájdalmat okoztam, ami nem jó.

De egsébként egyikkel sincs bajom.

Ha te lépsz félre annak többnyire "oka" van - a kapcsolat kihűlése. Ettől még nem korrekt a félrelépés, jobb inkább előtte lezárni azt ami nem működik.

Ha téged csalnak meg amikor nagyon szerelmes vagy és bízol a másikban... nagy szavak helyett: hát az kib.ott nagy szívás! Tényleg nehéz olyankor az embernek utána visszaépítenie a bizalmat mások iránt.

Viszont mindkettőből tanulsz! Idővel belátod "hasznos" volt a jövőd szempontjából. Bármilyen sz.r is történik veled az életben, ne árok legyen hanem építőkocka amit felhasználhatsz.

Vegyünk két esetet:

a) Amikor még nincsenek gyerekeink

b) Amikor már vannak

a) esetben, ha a párom megcsal, kérdés nélkül szakítanék, vagy elválnék. Véleményem szerint a hűtlenség önbizalomhiányból fakad - amikor nem vagy elég erős ahhoz, hogy hátrahagyj egy szar kapcsolatot, ezért inkább titokban hódolsz a vágyaidnak. Ha én csalnám meg a páromat, folyton azon rágódnék, hogy vajon mikor derül ki. Ez mind az a), mind a b) esetre vonatkozik.

b) esetben, ha a párom megcsal, nem biztos, hogy otthagynám a családot. Ekkor már példakép vagyok a gyerekeim szemében: statisztikák bizonyítják, hogy az elvált szülők gyermekei 53%-ban szintén elválnak majd. Tehát vagy 53%-ban elcseszem a gyerekeimet érzelmileg, vagy elfogadok egy olyan párt, aki egyszer megcsalt. Ennél iszonyúbb párkapcsolati frusztráltság már csak egy van: amikor én csalom meg a páromat, majd kiderül, de nem válunk el. Mint mondtam, a megcsalás gyávaság - ha együtt maradtok, honnan fogod tudni, hogy a másik mikor "vág vissza"? (Vagy legalábbis az én fejemben ez a paranoia alakulna ki, ha nem bíznék magamban.)

Összegezve tehát: mindenképpen azt viselném rosszabbul, ha én lennék a hűtlen.