Minél régebbi a kapcsolat, annál jobban megbocsájtható a megcsalás?

Ha valóban 1 botlás volt akkor valószínűleg megpróbálnám menteni a kapcsolatot, abban az esetben ha szeretném és túl tudnék lépni a csalódottságon.Nyilván ezt max akkor tudná az ember, ha ilyen cipőbe lenne.Mivel nem vagyok, így nem tudom, mire volnék képes, mire nem.Viszont az ismeretségi körömbe általában azt látom, hogy a félrelépések nem egy ,,megbotlásként" derülnek ki, hanem hosszabb ideje tartó viszonyok lepleződnek le.Ott meg nem sok mesélni,magyarázni való van, mert évekig megbotlani erős túlzás:D

Szóval ha szó szerint 1 alkalomról volna szó, akkor próbálnék tenni a kapcsolatomért, ha viszony volt, akkor nem.

39N

Nem hiszek már a mesékben, a csodában és a megváltozásban sem. Egyszer elnéztem, visszaélt vele. Azzal, hogy vele maradtam, csak azt mutattam meg beki, hogy belém törölheti a lábát a jövőben is.Meg is tette az első adandó alkalommal. Elváltam tőle. Sosem bántam meg ezt a lépést. Nálam nincs bocsánat, elnézés egyetlen félrekefélésre sem. Sőt kifejezetten undorítónak találom, hogy egyáltalán hozzáérjek 1 órával, 1 nappal, 1 héttel, 1 hónappal más nő(k) váladékai után. Bizalom, gusztus oda van ilyen tett(ek) után. Akinek ez megy lelke rajta, ő problémája. Én viszont nem vagyok többé a lábtörlője senkinek.Sem gyerek, sem közös múlt, sem anyagiak miatt. És nem hiszem el, hogy valaki többet nem megy félre. Megy az, csak ügyesen csinálja, hogy ne derüljön ki soha, vagy csak később. És sokan sikeresen is űzik az ipart. A naiv párjuk nem is sejt semmit. Mindenki tudja, sejti, csak ő nem.

Lehet rámhúzni mindenféle negatív jelzőt, de ebben soha többé nem engedek senkinek sem.Egyetlen egy ilyen, és onnan már nincs jövőnk az illetővel. Nem vagyok kenyérre kenhető ember semmilyen formában. Nálam minden tettnek van következménye. És a félredugás nem az egyszer elfelejtettem lehúzni a WC-t magam után kategória.

Fiatalon pont igy gondoltam én is.

44 vagyok, válás után, bem félrelépés miatt.

Most nem tudom...

Ha lehetne róla beszélni és úgy érezném hogy jelentős részem volt benne, akkor átgondolnám. Nyilván nem mennék el a végsőkig, de valamiért úgy érzem, hogy nem a szakítás lenne az egyetlen út.

Fogalmam sincs el lehet e egy ilyenről feledkezni.

Viszont az elmúlt 20 év tapasztalata arra ösztönözne, hogy legalább megérteni próbáljam a helyzetet.