Az első párom csúnyán átvert, hülyített és megcsalt. Lehet, hogy most tudtam neki megbocsátani?

A megbocsátás nagyon jó dolog és sokkal inkább a te érdeked, mint az övé. Tudom, mert mi már régen szakítottunk a volt barátnőmmel, de még mindig gúzsba köt az iránta érzett gyűlölet. Próbálom elengedni, amiket velem tett és továbblépni, de nem megy. Új kapcsolatra esélyem sincs, amíg ez keserít belülről.

Szóval eddig jó, de nem javaslom, hogy új esélyt adj neki. Én azt tapasztaltam az exemnél, hogy amíg számíthat a megbocsátásra, addig semmibe veszi a tettei következményeit. Csak akkor veszi komolyan, ha már visszafordíthatatlan kárt okozott.

10 évig voltam együtt az exemmel, született egy kisfiunk, utána amikor visszamentem dolgozni megcsalt, 2x is. Mi szétmentünk, most már (4 év távlatából) megbocsátottam neki. Nagyon jó érzés, szeretem, mint a gyerekem apját és mint embert, szuper ember de én már teljesen tiszta szívvel semmit sem szeretnék tőle és ez az érzés boldogsággal tölt el. A volt apósomékkal heti szinten találkozom, ismerem az exem mostani szerelmét és lekezel a párommal, amikor jön a fiunkért.

Nagyon örülök neki!

Hasonló cipőben járok én is. 1,5 éve derült ki a férjemről, hogy megcsalt, iszonyatosan hülyített, átvert, durva dolgok történtek. Azóta már el is váltunk hivatalosan is, de én úgy érzem, hogy megbocsátani soha nem fogok tudni igazán és nem tudok neki jót kívánni. De ez nem azt jelenti, hogy forr bennem a gyűlölet, egyszerűen csak undorodom tőle és aa tetteitől és ha eszembe jut, akkor valami olyasmi érzés van bennem, hogy 'ó, hogy dögölnél meg'.

Nem vagyunk egyformák, valaki meg tud bocsátani. De ahogy írták fentebb, a megbocsátás inkább a megbocsátónak fontos. Szerintem az a lényeg, hogy tudd azonosítani és helyén kezelni az érzéseidet.

*Mi a véleményetek?

Azt, hogy lelkileg még nyakig benne vagy a történetben.

7+ Ha nem lenne a jelenlegi, pár hét ostrom után mi is lenne?:D

Na csapd be magad-látszik az egész írásodból, hogy mi lenne. Sosem tudna így rád hatni. Sajnos a parázs még nálad nem lett hamu.

Minek? Ne neki bocsáss meg, hanem magadnak, hogy tovább tudj lépni, Vannak dolgok amik nem érdemelnek bocsánatot.

Nem zártad le! Csak elfedted. Ha lezártad volna, akkor maximum ignoráló érzés lett volna a részedről a látványát illetően. És amit éreztél nem bocsánat hanem az előző barát idealizált vágy képe, azért bőgtél, mert hazudott, kihasznált, magyarán újra feltépte a látványa a sebeidet, de a mi lett volna ha idealizált kép ott van előtted, hogy ha nem ilyen lett volna hanem olyan.

Engedd el! Minek neked olyan aki csak bánt.