Azok a szeretők, akikért a megcsaló elhagyta a volt párját, nem félnek, hogy egyszer ők is a megcsalt sorsára jutnak?

Önzés, hogy a párunkat korlátozzuk. A megcsalás nem több, mint megkóstolni a szomszédasszony főztjét. Nem ezen múlik a szerelem, szeretet, a bizalom. Mi gimnazista korunk óta, most már 30 éve házasságban úgy élünk, a legnagyobb szeretetben egyetértésben, hogy bármelyikünk elkalandozhat. Aztán otthon elmeséljük a történteket egymásnak, általában mindegyikünket felizgatnak a "piszkos" részletek és egy jót d.gunk utána. A fontos a bizalom, az, hogy mindig, mindenben számíthatunk a másikra, és megadjuk egymásnak amit a párunk elvár. Akik így gondolkodnak, nem juthatnak a megcsaltak sorsára.

Ha jól meggondolom, nem is egymást csaljuk meg, hanem azt a harmadikat, negyediket, ötödiket, akiben esetleg remények ébrednek, és szeretnének továbbiakat tőlünk.

14.

13-as vagyok. Ne úgy fogd fel, hogy megalázott. Ha visszatér hozzád, akkor te voltál a jobb, örülj neki. Ha a másik mellett marad, nyugodj bele, vesztettél, a másik volt a jobb.

Én egyébként mindig azt szoktam mondani a feleségemnek, hogy "az eddigi választékból te vagy a legjobb!" Érti, és nevet egyet rajta, tudja, hogy szeretem és ő a legfontosabb nekem. Akkor is ő, ha néha hol külön-külön, vagy néha együtt (párcsere) félrelépünk.

A kapcsolatunk nem úgy alakult ki, hogy megegyeztünk, hogy így élünk. Közel laktunk egymáshoz, egy úton egy iskolába jártunk és jó barátként mindent megbeszéltünk, a legbensőbb vágyainkat, titkainkat is. Segítettük egymást, néha én szerveztem az ő randiját, néha ő az enyémet. Mivel csak barátok voltunk, a féltékenység fel sem merült. Aztán egymásba szerettünk. De a szerelemmel nem jött meg a féltékenység, meg az a tulajdonjog érzés, hogy ő az enyém, én az övé. Minden maradt a régiben, örülünk egymás sikereinek, boldogságának, akkor is, ha azt akkor éppen mástól kapta meg.

Mi hasonló cipőben járunk, mint a június 22 00:58 válaszoló. Csak mi a munkahelyen jöttünk össze. A mostani párom az akkori a lelki szemetesládám volt. Jól tudott hallgatni, tőle semmi sem került ki. Segítettünk egymásnak a randijaink megszervezésében, és meg is beszéltük a történteket. Egy alkalommal, amikor nagyon magam alatt voltam, a vigasztalásból szex lett köztünk. Ezután is minden maradt a régiben, csak a kapcsolatunk barátság lett extrákkal. Mindegyikünk kereste tovább az igazit, míg rá nem jöttünk, hogy megtaláltuk egymásban. De a kikacsintgatás ezután is megmaradt egymás tudtával és beleegyezésével. Nem bántam meg hogy így alakult, ezzel áthidaltuk a rossz oldalát a félrelépéseknek. Nincs veszekedés, nincs csalódás, bizalmatlanság, nincs félelem, hogy már nem szeret, nincs megalázás érzés és bűntudat sem. Talán szokatlan ez a szemlélet egy nőtől. Fiatal lány koromban én is olyan férfiről álmodoztam, aki csak az enyém. Nem gondoltam volna, hogy olyan férfit találok, aki néha félrelép, de cserébe megkapom tőle ugyanazt a szabadságot. Azt meg végképp nem gondoltam volna magamról, hogy képes leszek a párom előtt is élvezni a szexet egy másik férfivel, vagy kielégülni arra, hogy őt látom egy másik nővel szeretkezni.

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a félrelépés majd 2 évtized házasság és 2 gyerek után már nem túl gyakori. Többnyire csak a nyaralások alatt, napfény, tenger, egy idegen férfi, hosszú időre feldobja a kettőnk közti kapcsolatot.

39N