Ha a megcsaló fél nem lebukik, hanem magától elétek áll és ő maga mondja el, hogy mit tett, és kéri a bocsánatotokat, az enyhítő körülmény?

Attól függ, hogy mi volt annak a beszélgetésnek az eredménye amikor szóbajött, hogy mi hiányzik a házasságotokból. Nyilván nagyon jól látjátok, hogy ez vezetett a megcsaláshoz. Ahol már megcsalás van ott hatalmas az érzelmi elhidegülés és ez nem olyasmi amit könnyű visszaállítani.

Hogyha látod a párodon, hogy 110%-ot fektet a kapcsolatba, hogy minden erejével azon van, hogy változtasson, hogy felébressze a tüzet akkor megér egy esélyt. De ha nem tudtatok konkrét megoldásra jutni, ha nem fektet ezerszer több energiát a kapcsolatba akkor veszett ügy, felesleges erőltetni.

Nem, mivel a tényen nem változtat, hogy megtette. Úgy tűnik olyan alkat, aki a bűntudat nyomása alatt teljesen összezuhant, ezért nem tudta nem elmondani. Azt sem lehet kizárni hogy a másik nő zsarolta valamivel, pl. hogy ő maga teszi tönkre a házasságát ha nem folytatja vele. De a miért az lényegtelen.

A te döntésed hogyan tovább ezután, de mivel minket kérdeztél, engem abszolút nem érdekelne hogy elmondta, nem lenne semmilyen enyhítő körülmény.

"Tiszta lappal szeretne indítani." azt elhiszem, de a lap tisztaságának semmi köze a bűnbocsánathoz. Annak a nem ismeréshez/felejtéshez van köze. Ti nem két idegen vagytok, akik most ismerkednek, hanem egy pár, akik ismerik egymást és emberek, akik hibáznak olykor.

Mindenképpen bocsásd meg és amennyiben a bocsánatot nem kevered a felejtéssel (és ő sem), akkor helyrehozhatjátok a kapcsolatotokat te a megértés által, ő pedig a benned lévő bizalom újraépítése által.

Ha bármelyiktek keveri a kettőt, akkor humánusabb szakítani, mert a gyűlölet nem fér bele egy kapcsolatba, sem a párunk vagy önmagunk iránt.

Lesz ez pár kör beszélgetés, de ha mást nem is érdemel, ezt a pár kört fussátok le belátható időn belül, aztán utána mindketten okosabbak lesztek és meglátjátok mi legyen.

De azt szögezd le, nincs sem tiszta lap, sem felejtés. Ha az volna, akkor nem lenne mit elfogadnod/megbocsátanod/neki ellensúlyozni, így cseszhetnétek.

Csak te tudhatod, hogy ezek után együtt tudsz-e vele maradni és meg tudod-e bocsátani a dolgot. Ha a bizalom olyan mértékben sérült, hogy már képtelen lennél vele együtt élni, akkor az őszintesége ide vagy oda, teljesen felesleges ezen gondolkodni, úgyis vége lesz a dolognak.

Ha az én férjem állt volna elém ezzel, akkor őszintén szólva azt mondanám, hogy próbáljuk meg helyrehozni. Ismerem a férjem, tudom, hogy ha ezek a szavak az ő szájából hangoztak volna el, akkor igazat mondott volna. Azt is hiszem, hogy hibázhat az ember, és bár a szeretői viszony előtt kellett volna megbeszélnie ezeket a problémákat, amiket most kiveséztetek, még mindig érződik az igyekezet, hogy ez tényleg működjön. De én nagyon naiv vagyok, ezt hozzá kell tenni, egy ilyen manőver után adnék egy esélyt, oké, de nagyon kellene tepernie és a következő kis botlásnál már egyértelműen nincs visszaút.

Ez már egy olyan szituáció, amiben idegenek nem lehet idegenek objektív véleményére támaszkodni. Csak ti ketten látjátok, mi a helyzet, és te ismered a férjedet 11 éve. Adj esélyt neki, ha úgy látod megérdemli.

Nálam az lenne a tiszta lap, hogy azonnal szétmegyünk. De ez én vagyok.