Akik szeretőt tartanak, azoknak hogy hogy nincs bűntudatuk?

Meggyőzi magát arról, hogy jogosultsága van megtenni. Mert otthon nem törődnek vele, pedig ő nagyon odateszi magát, mert régen még adott magára a párja, most meg nem, de ugyanannyi figyelmet kap. Szóval van olyan eset, hogy nagyon önfeláldozó az illető, aztán elveszi a jussát, a sok házastársi "munka" után jár egy kis kényeztetés.

Vagy esetleg teljesen szétválasztja az érzelmeket az érzetektől. Azt mondja, nem jelent semmit az a másik. Főleg, hogy esetleg több is van belőle. Reggel elindul, mintha munkába menne, aztán végigkeféli mindet, aki épp ráér. Tehát valóban nem a szerető személye lényeges legtöbb esetben, akkor sem, ha mindegyiknek udvarol.

Végezetül pedig, ha a párod nem tudja, akkor nem fáj neki. Mindenki jól jár. A szerető megkapja az elismerést, a csalfa kiegyensúlyozottabb lesz, a házastárs elégedettebb a kellemes légkörben.

Persze biztos vagyok benne, hogy néha azért felmerül a kétség abban, aki csal. Ha mondjuk visszautasítják. Vajon mi rosszat tett? De ezt elnyomja egy újabb alkalommal.

Nehéz ügy. Meghasonlik egy viszonyban az ember, ha meg sokfelé szaladgál, a lelke előbb-utóbb mintha széttöredezne.

De pszichológus segíthet rajta.

Voltak már itt hasonló kérdések és jocskán jöttek válaszok is. Őszintén felforsult a gyomrom attól hogy némelyik mennyire meg tudta magyarázni, hogy miért nem megcsalás ha félreszexel rendszeresen míg a férj/feleség otthon várja.

Szóval csak így nem lehet bűntudatuk,ha részletekig menően megmagyarázák maguknak, hogy ez miért van teljesen rendben. Nekem nem menne....

Szerintem vannak, akiknek valóban nincs bűntudatuk, és vannak, akiknek van, de a kísértés erősebb. Ismertem példát mindkét kategóriából.

Érdekes, bár talán csak első pillantásra tűnik ellentmondásnak, hogy a maga módján mindhárom szerette a párját. Nyilván ezt kevesen tudják valóban szeretetként elfogadni, amit megértek, ezért írom, hogy a maga módján.

Egyikük egyszer csak választásra kényszerült, és a párját választotta. A másik kettőnek nem tudom, mi lett a vége, mert már nem vagyunk egymás látókörében.