Én vagyok a hibás?

Nagyjából másfél éve egymásba szerettünk egy nős férfival. Nem szeretném nagyon részletezni, de nem a klasszikus sztoriról van szó. A férfi nem egy tipikus nőcsábász, a feleség se ártatlan. Sokat tépelődtünk, mire egyáltalán "összejöttünk". Én nagyon szerelmes voltam, és még most is az vagyok. Megbeszéltük, hogy borít és együtt leszünk. Pár hónapra rá, hogy összejöttünk ő be is adta a válást. Azonban felmerültek egyéb problémák. A jövőnkkel kapcsolatban alapvető dolgokban nem tudtunk megegyezni. És ő végig azt állította, hogy nem baj, akkor ő inkább feladja amit tenne és legyen úgy, ahogy én akarom. Nem olyan dolgokról van szó, amit valaki csak úgy felad a másikért. És tudom, hogy a jövőben megbánná. Nagyon fájt, de szakítottam vele lassan fél éve. Azóta is minden nap gondolok rá, de egyszer se kerestem meg. Hiába szeretem, ha ilyen szinten nem tudunk megegyezni, akkor annak nincs jövője. Ő azóta is keres, könyörög, hogy találkozzunk és beszéljük meg. Én úgy gondolom már mindent megbeszéltünk. Nem adja fel, és tudom, hogy mennyire szomorú. Hatalmas bűntudatom van, mert ha én nem vagyok, akkor lehet a felesége mellett elélne, vagy idővel magától elvált volna. Most úgy érzem, hogy tönkretettem az ő életét is, az exfeleségéét is, és mindezt a semmiért, mert én is ugyanúgy szenvedek.