Megcsalás után hogyan lehet újrakezdeni?

Jelen esetben pont ebben a helyzetben vagyok. Szorosan a kérdésre válaszolva: sehogy.

Egy hónapja játsszuk, hogy ígérget én meg nem hiszek és nem engedek. Néha kifordulok magamból, magamra sem ismerek. Jobbnak érzem, ha nem is beszélünk. Sosem lenne már olyan a kapcsolatunk, mint ezelőtt, tehát értelmetlen folytatni.

Aki folytatja az inkább mosolyogva szemet huny a gyerek/ az anyagi biztonság/ a félelem az egyedülléttől miatt vagy mert nincs hova menni.

Ahol nincs tét szerintem felesleges megbocsátani.

Én voltam mindkét szerepben és őszintén mondom, hogy sehogyan sem lesz jó. A megcsalt fél bizalmi válságba kerül, a csaló fél próbál kompenzálni, de emiatt a harmónia megbomlik és a kapcsolatok zöme teljesen egyoldalú lesz.

A korábbi válaszolókkal viszont abban egyet kell értsek, hogy ha van gyerek, az minden egyéni sérelmet felül írhat, ilyenkor a 2 szülő hátrahagyja a saját sérült büszkeségét és egoját és a gyerekre figyel.

Nem lehet igazán megbocsátani, aki mást mond az még önmagának is hazudik. Én kipróbáltam. Miután az asszonykám lebukott, hogy fél éve viszonya van, akkor egy kicsit szögre akasztottam az érzéseim és az agyam is. Pánikrohamok gyötörtek és jött minden szar a nyakamba. Végül együtt maradtunk, mert a kényelem nagy úr ám! Közös lakhatás, közös vagyon, stb. Bizalom ugrott teljesen, de sokat segített, hogy nagyon igyekezett. Rettenetes szar volt elgyászolni azt a tíz évet.

A múltat elereszteni nem lehet, nem szabad az ilyen szabópéter féle bullshitnek felülni. A múltat és a történéseket a megfelelő helyre kell tenni. Tudni kell, hogy mi az, ami már nem lesz az életedben (érzelmi biztonság, mély őszinte bizalom, szerelem) és akkor jobb lesz. Ez viszont idő! Nagyon sok idő!

Valójában csak az idő segít és a sok munka.

Én úgy tudnám összefoglalni - így is szoktam róla beszélni - hogy ez az időszak az életemben egy festmény. Egy festmény, amit hétről hétre messzebbről látok. Az elején még nagyon közel van, akkor mindenféle hibát látsz a kidolgozásában, de ahogy egyre messzebb kerül, még szépnek is tudod látni majd. Aztán már nem is látod, csak emlékszel rá.

Most már ilyen távlatokból ( a második évtizedet töltjük együtt) helyesen döntöttünk. Minden rendben van az életünket, ez amolyan barátság extrákkal. Gyerekek is rendben vannak. A nagyobbik már kész felnőtt.

A párkapcsolati és az életünkbe belépő problémák a saját spirituális utunk részei. Saját magad dönts, hogy mi a jó neked. Az idő majd igazolja a döntésedet.

Amúgy akik a szakítás mellett döntenek, azok erősebbek, mint a nagy átlag. Újrakezdeni mindent a nulláról....a gondolatától is félek. Elmondani másnak, hogy mit kellene csinálnia sokkal könnyebb, mint megcsinálni. Hallgass meg másokat, de dönts a saját komfortérzeted szerint. Azt, hogy helyes volt vagy nem, azt úgyis csak később tudod meg.

Sok erőt neked!