Megbántad, hogy szerető lettél?

Nem bántam meg és ma is szép emlek az a férfi.

De Mai eszemmel már nem tenném meg.

Fiatalon szeretőnk lenni? Erre azt mondom butaság.

Ez a középkorúak műfaja. Amikor már ott a család, egy megalapozott élet, esetleg sok hitel. A házasság válságban, már nem szeretik egymást a felek. Meg az ember nem lehet egész életében csak egyszer szerelmes. Ilyenkor ha jön a harmadik, amikor már nem is gondolna rá, hogy egy ilyen elsöprő érzés újra lehet az életében. Persze ott a józan ész ,nyilván nem válik el, nem borít mindent. Aztán tart ameddig tart. Megbánni? dehogy, az ilyen egy ajándék.

Eszembe jutott ez az idézet:

"Ha két embert szeretsz, akkor válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, akkor nem szerettél volna bele a másodikba"

Nem.

Ha két hónappal ezelőtt kellett volna erre a kérdésre válaszolnom, kapásból rávágtam volna, hogy igen. De most már nem bánom egyáltalán. Sok szönyűséget okozott az ő jelenléte és maga a szituáció is, de ennek hála egy-két dologban jobban megismerhettem magam, hogy milyen is vagyok valójában, mire van és mire nincs szükségem, illetve utat mutatott. Annyit fantáziáltam előtte erről az egész szeretősdiről meg róla, és végül annyira lelombozott a valóság. Most már, hogy van tapasztalatom ebben a témában, biztosan okosabb döntéseket hoznék, ha újra bevállalnám a dolgot. Tapasztalatszerzésnek tökéletes volt.

Egy viszont biztos, ma nem lehetnék az az ember, aki jelenleg vagyok, ha nem lettem volna az ő szeretője. És egy jó embernek tartom magam, tehát megérte a dolog.