Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti elmondanátok, lebuktatnátok a szeretőt ebben a helyzetben?
Hosszú sztori a miénk, előre is elnézést kérek...
Közel 9 éves kapcsolat és házasság után a férjem és én kis híján elváltunk a nyáron. Válságba jutottunk, állandósulni látszottak a veszekedések, ami a hétköznapjainkra is kihatott, én a végére már nyugtatókat szedtem, hogy egyáltalán a napi munkámat el tudjam látni. A férjem aggódott, hogy tönkre fogok menni ebben a kialakult mélyrepülésben, ahová a házasságunk sodródott, de nem tudtuk megbeszélni, megoldani a problémáinkat, így a férjem egy idő után kifelé fordult, és érzelmileg közel került egy másik nőhöz (az egyik kolléganője), aki meghallgatta, amikor én nem - és adta alá a lovat, hogy itt bizony már nincs mit tenni, válni kell.
A férjem ekkor a lehetőségekhez képest próbált viszonylag őszintén és gerinces módon viselkedni, és nem megcsalni a hátam mögött, így még mielőtt bármi komoly történt volna közte és a nő között, elém állt, hogy szerinte jelen esetben mindkettőnknek jobb lenne, ha elválnánk, még mielőtt nagyobb baj lenne. Ezek után szépen leültünk és megbeszéltük, hogy ez így valószínűleg nem megy tovább, nincs értelme ölnünk egymást, ráadásul éreztem is, hogy a nyugtatók sem tesznek jót, tudtam én is, hogy ez így nem állapot. A férjem azt is őszintén bevallotta, hogy lassanként már nyitott is másvalaki felé, így hát megbeszéltük, hogy elválunk. Úgy gondoltuk, hogy nem éri meg, hogy tönkremenjünk, inkább köszönjünk el egymástól szépen, békésen, már csak az együtt töltött 9 csodaszép évünk emléke miatt is. Szóval miután megbeszéltük, én el is költöztem otthonról, a férjem pedig nem sokkal ezután randevúzni kezdett a másik hölggyel. Én eközben beiratkoztam egy tanfolyamra, és elvállaltam egy új állást, amit felajánlottak, ezekkel is próbáltam feldolgozni a szakítást.
Nagyjából 1,5 hónap különélés után jöttünk rá mindketten, hogy hiányzunk egymásnak, hogy ez így mégsem lesz jó. A férjem addigra szakított az új barátnőjével, bár a hölgy ezt nagyon nem szerette volna, de a férjem nem érezte mellette, amit kellett, így jobbnak látta még az elején befejezni, mielőtt túlságosan belebonyolódnának. Mi újra leültünk egymással beszélni, és úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk helyrehozni a házasságukat. Így, hogy volt néhány hetünk kicsit lehiggadni, kiszellőztetni a fejünket és átgondolni a dolgokat, úgy éreztük, hogy végső soron nem voltak köztünk olyan hatalmas problémák, amit ne tudnánk közös erővel megoldani, ha igazán elszánjuk magukat, így eldöntöttük, hogy adunk maguknak még egy esélyt, és nem válunk el, hanem ehelyett inkább rendbe tesszük az életüket. Arra jutottunk, hogy nem a válás a megoldás, hanem hogy inkább dolgoznunk kell rajta, hogy kijavítsuk a hibákat, mert közel 10 év után ennyivel igenis tartozunk maguknak és egymásnak.
Ezt a részét hagyjuk is, megbeszéltük, eldöntöttük, és aktívan dolgozunk rajta, szóval ehhez a részhez többet nem is fűznék hozzá.
Viszont!
A hölgyről, aki szakításunk alatt a férjemmel találkozgatott, kiderült, hogy neki is vőlegénye volt, aki semmit sem tud az egészről. A férfi jó egzisztenciájú, saját háza, autója van, a hölgy pedig ott lakott nála (bár a férjemnek előadta, hogy válságban a kapcsolatuk, és amúgy is szakítani akart a pasival, de ez nem történt meg). A kérdéses időszakban, mialatt én és a férjem külön voltunk, a hölgyet hol a vőlegénye, hol a férjem furikázta autóval (pl. a vőlegény bevitte reggel dolgozni, de a férjem vitte haza). Haza... öhm, nos, ez is úgy történt, hogy mivel a férjemnek előadta, hogy el szeretné hagyni a vőlegényét, de nincs hová mennie, így a férjem segítségével albérletet béreltetett magának a munkahelyéhez közel, ahol a pásztorórákat is töltötték (mert nyilván a vőlegény házába nem vihette haza a férjemet, ott lebukott volna...), utána meg hazament a vőlegényéhez. Amikor esetleg a férjem nála aludt az albiban, olyankor meg azt hazudta a vőlegénynek, hogy valamelyik barátnőjénél tölti az éjszakát.
Miután a férjem pár hét randizgatás után végül szakított vele, a hölgy folyamatosan könyörgött neki, hogy maradjon vele, mert hogy ő pánikbeteg, és nem tud egyedül lenni. Érzelmileg próbálta zsarolni és manipulálni őt, egyszer még ájulást is színlelt, és mindenfélével fenyegetőzött. A férjem ennek ellenére szakított vele, mire a nő elkezdett engem ócsárolni, hogy biztos én állok a háttérben, és én rángattam vissza magamhoz a férjemet, mert egy szemét, számító nő vagyok, a férjem meg papucs, aki nem veszi észre, hogy az orránál fogva vezetem. Mindennek elhordott engem a férjem és a kollégái előtt (mivel a nő és a férjem kollégák, így egy helyen dolgoznak). A férjemnek elege lett, és inkább felmondott a munkahelyén, hogy végre nyugta legyen. A nő persze ezért is rám volt kiakadva, hogy én "elvettem tőle" a férjemet, holott ehhez a döntéséhez semmi közöm nem volt...
Ez lassan 4 hónapja történt, mi próbálnánk építgetni az életünket, újrateremteni a házasságunkat, a nő viszont azóta sem nyugszik, nem képes elfogadni, hogy a férjem végül nem őt, hanem engem, a feleségét választotta, és most ott próbál belénk rúgni, ahol tud. A férjem a felmondási idejét tölti a munkahelyén, a nő pedig rendre kínos helyzetbe hozza, jeleneteket rendez és féltékenykedik rá odabent a munkahelyén, múltkor meg is ütötte, csak mert a férjemet egy másik kolléganővel látta beszélni.
A vőlegénye még mindig nem tud semmiről.
Én alapvetően egy megbocsátó, megértő, nyugodt természetű nő vagyok, de kezdek kijönni a béketűrésemből. Szerettem volna nyugodt körülmények között megpróbálni helyrehozni a házasságomat, ha már egyszer így döntöttünk, de végtelenül felháborítónak tartom, amit ez a hölgy művel. Tudom, nem az én dolgom, és valamilyen szinten ez csak egy kicsinyes bosszú lenne a részemről, de az lenne a kérdésem, hogy ezek után ti beszámolnátok-e a nő vőlegényének a történtekről?
Nagyon frusztrál, hogy míg mi a házasságunk helyrehozatalán fáradozunk, ez a nő állandóan ott pattog a háttérben és csinálja nekünk a fesztivált ahelyett, hogy szépen, méltósággal elfogadná a helyzetet. Én 9 év után nem csináltam ilyen cirkuszt, mint ez a nő egy pár hetes... nem is tudom, nevezzük talán viszonynak... szóval egy pár hetes viszony után.
Jó lenne valamivel leállítani, egyrészt. Másrészt, szerintem a vőlegénye is megérdemelné, hogy tudja, milyen nőt készül elvenni, és a tények teljes ismeretében dönthessen arról, hogy akarja-e ezt a kapcsolatot a továbbiakban, vagy sem.
Ti mit tennétek? Szólnátok a vőlegénynek róla, hogy mit művel(t) a háta mögött a hölgy, hogy csalta őt hetekig és még mindig nem képes leszállni a férjemről meg rólam, vagy inkább hallgatnátok?
Előre is köszi a választ!
#8-as válaszolónak:
Nem, nem kúrt félre. Eldöntöttük, hogy elválunk és külön folytatjuk tovább. Szakítottunk és szétköltöztünk. A férjem EZUTÁN kezdett randizni a csajjal. Ezen mi nem volt érthető? Nyugodtan csalhatott is volna a hátam mögött, valószínűleg észre sem vettem volna. De odaállt elém és először lezártuk a kettőnk kapcsolatát, mielőtt bárki mást "megkúrt" volna, vagy hogy fogalmaztál. De a történet ezen részéhez nem is kértem tanácsot, ezzel kapcsolatban meghoztunk egy döntést, kész, pont. Úgy gondolom, még mindig tisztességesebb volt így, ahogy mi csináltuk, de meggyőzni vagy egyáltalán győzködni nem fogok róla senkit sem. Én is ugyanúgy hibás vagyok. Én is ugyanúgy tehetek arról, hogy a házasságunk válságba került a nyáron, elvégre egy kapcsolat két emberen múlik. Könnyű lenne a férjemre kenni, hogy minden probléma okozója ő volt, de ez nem lenne igaz. És nem is számít szerintem, hogy az ő hibája, vagy az én hibám, nem hibásokat keresünk, hanem megoldást. Egyébként meg az vesse rá vagy rám az első követ, aki még soha életében nem tévedett, nem hibázott és soha nem hozott még rossz döntést. Mi hibáztunk, tévedtünk, vállaljuk is. Tanultunk belőle, és próbáljuk ezt a hibát kijavítani. Ennyi.
Egyébként nem, nem azért szakított a nővel a férjem, mert a nő nem hagyta ott a vőlegényét. A nő a mai napig fut(na) utána. Ha a férjem őt akarná, most vele lenne.
#9-es válaszolónak:
Elvileg a nő már kapott szóbeli figyelmeztetést, és egy fegyelmit is, amikor megütötte a férjemet.
Azzal védekezett, hogy nagyon komoly munkahelyi és magánéleti stressznek van kitéve jelenleg, ami sajnos kihat a munkájára is, ezért reagált így. Ekkor a főnöke leült vele beszélni, és végül el is küldték 1 hét betegszabadságra, hogy akkor pihenje ki magát. De ennél többet se a HR, se senki más nem lépett. A kollégák pedig inkább csak pletykálnak róluk, de ennyi. Jelenteni nem jelentették. A fegyelmit, meg a szóbeli figyelmeztetést eltekintve nem volt még más szankció. Ami a viselkedését és a cirkuszokat illeti, a nő rendszerint kimagyarázta valamivel a kollégák előtt, hogy min borult ki nála a bili, a kollégák meg annyiban hagyták. Senki nem akar belefolyni, gondolom. Pletykálni pletykálnak, de ennél többet nem tesznek.
#10-es válaszolónak: Megértem, hogy miért gondolod ezt, de nem így van. A férjemre sok mindent lehet mondani, egyáltalán nem hibátlan, ez tény, de alapvetően őszinte ember. Ha a nőt szeretné, hidd el, hogy akkor a nő mellett maradt volna. Mást választott. Hülyíteni pedig nem szokása, se neki, se nekem. Mi eddig is nyílt lapokkal játszottunk.
Ezen kívül lehetősége sem lenne rá. Előbb végzek a melóban, mint ő, így hamarabb otthon vagyok, mint ő, de mindig pontosan, időre ér haza, bármikor felveszi nekem a telefont, ha hívom, mindig el tudom érni nap közben, és mindig el tud számol felém az idejével. Szóval sem igénye, sem szándéka, sem pedig módja nem lenne rá, hogy hülyítse ezt a nőt.
A nő egyszerűen csak dühös és csalódott, amiért így alakult ez a dolog kettejük között, és ki van akadva, hogy nem ő lett a befutó. Nagyjából ennyiről van szó.
De, felmerült bennem, hogy miért rendez jelenetet. Azért én sem ma jöttem le a falvédőről. :)
Azért rendez jelenetet, mert úgy érzi, a férjem csak kihasználta. Úgy érzi, a férjem előadta neki az ilyenkor szokásos "szar a házasságom, nem vagyok boldog" szöveget, csak azért, hogy megfektethesse, aztán amikor ráunt, kidobta őt, mint egy használt zsepit, és élt tovább boldogan a feleségével.
A nőnek meggyőződése, hogy én soha nem is költöztem el, hogy a férjem csak kitalálta ezt az egészet, hogy elszédítse őt, stb. Ezt abból tudom, hogy a nő megkeresett e-mailben, miután a férjem szakított vele, és fröcsögve leírta nekem, hogy jobb ha tőle tudom, hogy a férjem és ő együtt vannak, és nyissam ki a szemem, mi folyik a hátam mögött. Én meg megírtam neki, hogy a férjem és én 2 hónapja szétmentünk, én 1,5 hónapja otthon sem vagyok, mindketten szabad emberek, azt csinálnak, amit akarnak. De meggyőződésem, hogy a nő ezt nem hitte el, még nekem sem...
Nincs itt nagy varázslat. Ez egyszerűen csalódott, dühös, zaklatott nő, aki úgy érzi, hogy átverték és kihasználták, és most mindenáron bosszút akar állni a férjemen. Ennyiről van itt szó.
Először is fogadd szívből jövő gratulációmat. Kevés manapság az olyan pár, aki nem hátrál meg az első viharban, és a végsőkig kitartanak egymás mellett.
Ami a kérdést illeti, én nem tennék semmit. Talán (nagyon talán!) ha barátom lenne a vőlegény (tehát ha nem jogot formálnék, hanem kötelességemnek érezném), megpendíteném előtte, de így semmiképpen. A férjed hamarosan kívül esik a csaj tátóterén, így ő más balek után fog nézni, és leszáll a férjedről.
Szia,a tortenetunk hasonlo a szeretot illetoen,kicsit mosolyogtam is,azt hiitem,csak en fogtam ki hasonlot!
A mi tortenetunk már lasan 10 éves,es egyutt vagyunk,de a másik pár is!Fura,a szereto ferje semmit se tud?
Leh h nem ártana felvilágositani,mit muvel a nője!
Bocsi,telorol irok!
A nő nálunk se nyugodott,hazudozott,kavart,le se irom még miket muvelt,csak m.helyváltas,telocsere segitett!De még évek mulva is felbukkant,pedig akkor már megint terhes volt a 3.gyerekukkel!
Vannak ilyen elmebeteg nok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!