Egyetlen félrelépést miért nem lehet megbocsátani, ha szereted a párod? És a folyamatosat?

Mert ha a párom félrekúr akkor pont ő nem szeret engem. Én meg nem akarok olyannal lenni, élni, aki se nem szeret, se nem tisztel.

Ha a szerelem mindent legyőz a csaló fél miért nem tudta legyőzni a vágyat, hogy mással legyen?

Ha megcsalt, akkor nem szeretett.

Mindenki magánügye, ha megbocsát egy ilyen embernek. Számomra a kapcsolat azonnali végét jelenti, ha valaki csak egyszer is megcsal. Semmi értelme, nyilvánvaló, hogy nem szeret, bár ilyenkor erre szoktak hivatkozni, hogy hát nem jelentett semmit. Nekem igen, azt jelenti, hogy szétbszta a bizalmat, ami kettőnk közt volt, és nem is akarom azt visszaépítgetni, nem ér annyit az egész. Majd lesz más, aki megbecsül.

Azért szerintem ez nem ilyen egyszerű, mint ahogy az előttem lévők írják. A megcsalás gyáva dolog, undorító, önző viselkedés, amivel a párod egyáltalán nem tiszteled. Viszont nem mindegyik megcsalás jelenti azt, hogy nem szereti a párját az illető. Lehet, hogy nagyon is szereti, csak valakinek az értékrendjébe belefér, hogy néha mással fekszik le. (Az enyémbe nem, mielőtt erre hegyezné ki valaki.) Szóval sokszor a megcsalásnak nem érzelmi alapja van, hanem csupán testi. Hiszen hány olyan eset van, hogy az illető mindent megkap a párjától: szeretetet, hűséget, törődést, anyagi biztonságot, családot, szexet stb. Szóval mindent! Mégis megcsalja és nem a szerelem miatt, hanem magáért a megcsalás izgalmáért. Ez ilyen sajnos. Bárcsak ne lenne ilyen!

Ez valami vicc?