Mostanában miiért van az, hogy egy nő egy férfinak még annak ellenére sem ad több esélyt meg annak ellenére sem bocsát meg, hogy gyermekük született csak azért, mert a férfi őt megcsalja?

Épeszű nő nem tud és nem is fog megalázva együttélni egy olyan emberrel, aki legalább egyszer szánt szándékkal, merő önzésből szarba se vette és sutba dobta a házastársi fogadalmat. Akinek teher vagy semmit nem jelent, az meg ne házasodjon.

Aki nem függ anyagilag a házastársától, annak nincs oka egy életen át nyelni és figyelni a jeleket, hogy apuka épp tényleg túlórázik vagy egy ribizlit csókolgat egy hotelszobában.

Ha a nő nem elég jó, meg kell mondani egyenesen, gerinccel és megoldást találni (pl nyílt házasság) vagy felvállalni a következményeket (válás). Nem félredugni és sunnyogni kell, rákényszerítve a partneredre egy szerepet, amit nem akar.

Ezért vagyunk felnőttek és nem gyerekek, akik sokszor még nem látnak túl a saját vágyaikon.

Nem. Ahhoz túl rövid az élet, hogy valaki olyan ember mellett maradjon, aki megcsalja.

Számomra egy mecsalás után már nincs bizalom, szeretet. Onnantól kezdve csak utálat, düh és undor van.