Miért akarják egyesek azzal felmenteni a hűtleneket, hogy a párjukra mutogatnak?

A megcsalt félben keresik a hibát (ő is magában), mintha ezt ő annyira befolyâsolhatná. Megy a sunnyogás ahelyett, hogy az ember leülne a párjával elmondani neki, hogy ez és ez nem oké, változtassunk, mert ez így nem fog működni... Gyakran a másik akkor tudja csak meg, hogy változtatnia kell, mikor már évek óta azt az életvitelt éli és az apró, oda vezető lépéseknél senki sem szólt neki időben...

A megcsalást SENKI SEM ÉRDEMLI MEG. Senki sem érdemli meg, hogy amíg ő esetleg hűséget tart és fogad, más a háta mögött az egészet felrúgja. Joga van tudnia és nem csak úgy rájönni, vagy soha rá nem jönni, hogy ő is úgy tervezze az életét. Nincs az a család, szeretet és egyéb, ami megéri ezt a hazugságot. Ha a másik is úgy gondolja, hogy "jobb a gyereknek, ha együtt vannak akkor is, ha már nem szeretik egymást" (nem), akkor maradni fog ennek tudatában is. De amíg ez csak annak jó ötlet, aki félrekur, addig ez az egész nem a családról, hanem az ő kényelmes valagáról szól, amiből a gerinc kimaradt.

Szerintem erre nincs kifogás. Főleg nem a másikra mutogatva kell kifogást keresni, mert lehet, hogy sok dologról tehet, lehet, hogy elhanyagolt és szarszemét szaralak, de az utolsó utáni helyzetben is ott volt a lehetőséged, hogy legyél vele őszinte és szakíts vele vagy nyíltan beszéljetek arról, hogy mi a helyzet és viseld annak következményeit.

Nincs olyan, hogy a gyerek miatt alatt alázod az anyját/apját. Nincs olyan, hogy nehéz elválni. Nincs olyan, hogy nem akarod, hogy fájjon a másiknak, bszod! Olyan sincs, hogy jaj szegény, elhanyagoltak téged. Olyan van, hogy önző szarzsák vagy, aki az elveire csak a nemiszerve után gondol. Tehát nincsenek is elvei.