Mit gondoltok egy borderline betegről illetve olyanról akinek mentális zavara van?

Ez mind érthető amit leirtatok, hogy senkinek nem kötelessége bevallalni egy borderline beteget. A szomorú és elkeserito csak az, hogy aki ebben szenved, részben nem tehet róla, és el kell fogadja , hogy nem elég, hogy szenved ettől az egésztől, mások sem kíváncsiak rá, és inkább nem baratkoznak vele. Nekem személy szerint ez nagyon fájdalmas és reménytelennek látom a jövőt. Úgy érzem ha ismerkednek is, nem tudom garantálni, hogy nem jelennek meg a tüneteim egyáltalán, és sokszor úgy érzem, olyan elvarasokat támasztanak felém az emberek, hogy na hopp hopp legyek normális, de ez lehetetlen. Ez nem így működik. És tehetetlen dühöt érzek, mert én nem akarom ezt az állapotot, ezt a betegséget, és pluszba meg el is hagynak az emberek. Engem konkrétan a családom kidobott és nem is tartják velem a kapcsolatot már. Közben nagyban tehetnek róla, hogy nálam ez kialakult. Részben kineveltek belőlem egy borderline embert és miután persze tüneteket mutattam, azt mondták nem tudnak velem élni. És ez baromira nem fer, mert jórészt anyám nevelési módja miatt szívok most én. Persze ő ezt nem ismeri be, és megmagyarazza annyival, hogy ő mindig a legjobbat akarta. Hát köszönöm szépen, ezzel nem vagyok kisegitve, mert most én iszom a levét, és marhára nem azt érdemlem, hogy így magamra hagyjanak.

Szóval mindkét oldalt megertem, azt is, ha valaki nem akar ismerkedni egy borderline-al, de a másik oldalon ott van a beteg aki egy olyan miatt van eltaszitva, amiről nem sokat tehet. Ezerszer próbáltam kordában tartani az indulataim de nem ment. Innentől kezdve nemtudom mi a megoldás arra, hogy ne legyünk teljesen elszeparalva, mert ez baromira nem segít, csak ront az allapotunkon.