A legjobb barátnőm férje belém szeretett. Hogyan éljek ezzel a titokkal?

Én voltam egy kicsit hasonló helyzetben ( bár nincs szó házasságról).

- Annyit tanultam én is, hogy a legjobb ezeket a helyzeteket és érzelmeket már a legelején leállítani tudatosan: tudatosan kerülni, tudatosan nem programozni vele, nem maradni vele kettesben, nem keresni...

Mivel én nem vagyok szerelmes típus, és azt sem hittem, hogy képes vagyok az lenni, már az elején ahogy megismertem ledöbbentett... Én nem eszméltem fel, hogy mennyire komoly a dolog sajnos. :( Azt hittem csak pillanatnyi lángolás, majd elmúlik. Meg úgy se létezik ilyen, idealizálom, megismerem és majd úgy is kiderül milyen és elmúlik..

Hát nem így lett, bár az idealizált képtől valóban sokkal messzebb állt,nagyon messze.. Mégsem jött az a kiábrándulás, én pedig nem vágtam ki azonnal az életemből, konkrétan 2 évig szenvedtem minden egyes nap.

Nem tudom hova tenni mai napig, de minden nap eszembe volt többször is, több apró dolog belém égett, ha találkoztunk, remegtem néha, szívem a torkomban, ilyen sosem volt azelőtt.

Iszonyatos kín volt nekem ezt megélni, én nem vallottam színt, a másik meg pláne ( de ő amúgy is még gyávább, erősen komplexusos tehát tudtam, hogy ez sose következne be amúgy sem, ha úgy is volt..)

Teljesen megszakítottam a kapcsolatot, iszonyat nehéz volt ez is, de muszáj volt. Igazából most is eszembe jutott, bár már "normálisan" tudok élni, nem szenvedek vagy ilyesmi, ah rá gondolok.. De nagyon mélyen bennem maradt, hiszen nem minden napos érzéseket váltott ki. (sőt, soha senkinél nem volt ilyen, és szerintem nem is lesz, bármilyen hü*lyén is hangzik, eddig ebben sosem hittem, ahogy azt sem értettem, hogy képesek idióta embereken meg szerelmen annyit szenvedni az emberek.. hát megtapasztaltam, milyen mélyen meg lehet ezt élni)

Alapból ha idegen lenne, simán annyit írnék, hogy mielőbb szakadj ki ebből a közegből, mert ha ilyen mélyen benned maradt, ez még évekig fennmaradhat. Én is tudom, ha mai napig alkalmanként találkoznánk, ugyanúgy lennék, ahogy voltam...

A helyzet az viszont, hogy a barátnőd csúnyán át van verve. A férje nem szerelmes belé, ez biztos. Ezért van bűntudatod. Nem te tehetsz egyedül erről a helyzetről, a másik ugyanennyire hibás... Ő is elfordult a barátnődtől, amikor hagyta inkább veled elmélyülni az érzelmeket.

Meg őszintén: ha igazán szeretné, nem fordulhatott volna elő ez a helyzet eleve. Az a hiányállapot, ami ezt eredményezte, még mindig fennálhat...

Elég ramaty helyzet... te ha találkozol velük, mindig emlékeztet a pasi arra, hogy hazugságában él a barátnőd, te meg ehhez asszisztálsz..

Persze, fél éve nem beszéltetek, ez legalább tisztességes megoldás volt, ez igaz. Én nem ítélem el az érzelmi miatt azért, simán lehet, hogy hullámvölgyben voltak, és talán visszataláltak egymáshoz.. Nem ismerjük a sztorit, őket.

ÉS végül, az is tény, hogy szenvedsz még fél év után is. Gondolom a munkahelyen látod is azért. HA megteheted, valóban el kéne tűnni a képből.

Engedd el. Én biztos nem költöznék és rugnek fel mindent emiatt.

Nem tettél semmi rosszat, ahogy kiderült megszakitottad a kontaktot.

Ne rágd magad ezen.

Nem kellett volna olyan szituációba keveredni, hogy lelkizésre kerüljön a sor. Azonnal megálljt kellett volna parancsolnod magadnak és kerülni a barátnőd férjét, de legyezgette a hiúságodat, hogy te is "megtetszettél" a pasinak.

Kerültem ilyen szituációba, de én nem hagytam elfajulni a dolgokat. Azonnal szóltam az illetőnek, hogy ezentúl kerüljük el egymást, mert nem akarok kellemetlen helyzetbe kerülni. Miért is kellene kettesben maradjak valakivel, még akkor is, ha munkáról van szó.

Vannak tabuk számomra- kollégával nem kezdünk, barátnő, testvér férje tabu, és NŐS pasi mindig tabu, sőt ha szakított valaki valakivel az sem volt pálya nekem, mert még friss, nincs feldolgozva az előzö kapcsolat, sorolhatnám... Én ezeket mindig betartottam, nem érdekel a pontozás, meg hogy szentélet ilyesmi. Nem vagyok hibátlan, de vannak az életben sokkal fontosabb dolgok is, mint pl a barátnőm szemébe tudjak nézni.

A pasik csak alkalmat keresnek, sok nő meg belemegy ezekbe a helyzetekbe, mindent belemagyaráznak, felruházzák a pasit mindenféle jóval (szerelmes, jó ember, stb...) és utána csak szenvednek, a pasi éli tovább az életét.

Nem, nem jó ember aki szerelmet vall a felesége háta mögött másnak és jól mondják, hiszed vagy sem, lesz még más is akinek szerelmet fog vallani ez a "jó" ember. Valaki előbb utóbb beadja a derekát, erre pályáznak ezek a "szerelmes" férfiak.

Szerintem jó az az ötlet,hogy egy időre eltávolodsz és lelépsz onnan.

Szerintem normálisan jártál el, nem hiszem, hogy ebben hibásak vagytok.

21-es: én is erre gondoltam, amig olvastam a kérdést, meg a válaszokat :D

Bocs, de ez olyan vicces: Hogy én mit érzek lényegtelen. Igen én is szeretem. :D

Szerintem kicsit túlreagálod.

Volt egy fellángolâsa a pasinak, de semmi nem történt, szereti a feleségét.

Te sem tettél semmi rosszat, kerülöd, mióta rájöttél.

Persze, nem ideális helyzet volt, de nem történt semmi.