Miért és hogy tud egy nő így bánni a párjával?

Már az elolvasása is nagyon elszomorító. Nem irigyellek. Nagyon nehéz helyzetben vagy. Lehet szerepet játszik a szülés utáni depresszió, de nála, ahogy írtad is már előtte is rossz volt a helyzet.

Szerintem valamikor szólj neki, hogy szeretnél vele beszélni. Én mondd el őszintén az érzéseidet, és hogy milyen rosszul érzed magad. Ha valami olyan van a háttérben, amit ő is elfojt, akkor jobb ha minél előbb előjön, mert ez az élethelyzet ki fog csinálni.

Próbáld meg utoljára megbeszélni vele,illetve húzz egy határt, hogy meddig kap esélyt (pl 2 hét). Ha nem hajlandó változtatni, gondolkodj el, hogy hova tudsz menni, illetve a pénzügyeket hogyan rendezitek, mert akkor a kapcsolat sajnos menthetetlen. Ha jól értem, jóban vagy az "anyóssal", esetleg vele is beszéld mrg, hogy korrekten akarsz viselkedni, hogyan tudnátok megoldani a szitut.

30n

Ha tényleg úgy érezted, hogy ő az igazi, akkor ne hagyd veszni. Valószínűleg szülés utáni depressziója van, keressetek egy szakembert és minden rendbe jön.

Könnyen dobálóznak itt azzal, hogy keress másik nőt, de ott a pici is. A tiétek. Küzdjetek, együtt.

nem értem, egyesek miért patoligizálják az anyát, és sütik rá, hogy szülés utáni depressziója van?

ezt csak szakember állapíthatja meg, és én (pszichológiai tanulmányokkal a hátam mögött), egyltalán nem vennék rá mérget, hogy depressziós.

mindenki másképp éli meg az anyaságot, van, aki tud mellett és akar is, társasági életet élni, van, akit behúz a varázs, és megszűnik a külvilág, DE emiatt még nem depressziós!

óvatosan azzal a címkézéssel, pláne, hogy nem vagytok képzett szakemberek!

kérdező, te meg legyél türelemmel.

én azt látom, féltékeny vagy a saját gyerekedre, és mint egy hisztis, sértett kisfiú követeled a jussodat.

az eszedbe sem jut, hogy fáradt, kimerült, és emiatt nincs energiája, kedve szexelni veled?

miért neked kéne az első helyen lenni ebben a megváltozott élethelyzetben?

nincs szex egy éve? és? kihordta, megszülte, neveli a bqbátokat, és most a szex számodra a kardinális kérdés?!

önző hozáállás.

dj neki időt és ne abajgasd.

az anyaság intenzívebb élmény, mint az apaság,az ő teste hordta ki, szülte meg.

neked még csak egy síró gombóc a gyerek, de az anya-baba kapcsolat teljesen más dimenzióban zajlik.

inkább örülj neki, h. gondos anya, és nőj fel a feladathoz.

innentől 3-an vagytok, és soha az életben nem lesz már az, hogy a veled való szex kerüljön nála az 1. helyre.

Ez nem szülés utáni depresszió hanem egy fap*csa a nő!

Kérdező ebből nincs más kiút minthogy megszabadulsz tőle. Férjem volt ilyen szituációban az első feleségével. Igaz ott a nő mindig is jégcsap volt csak naivan azt hitte ha feleségül veszi és gyerek is születik akkor majd megváltozik a nő jó irányba. Aha. Soha semmi nem volt jó neki. Hárítja a felelőséget. Szerinte közeledni a férfi dolga de hozzáérni nem lehetett, stb... és nem, nem lejárató szöveg lett bemesélve nekem az exasszonyról mert volt szerencsém megtapasztalni a stílusát. :)

Az a kedvencem mikor azt mondta férjemnek hogy soha senkinek se fog kelleni ő, de mégis megismert engem és 12 évvel fiatalabb vagyok nála, a fap*csánál pedig 7 évvel. Na hoppá! :D

Hidd el kérdező találsz ennél a nőnél jobbat. A gond csak az hogy valószínűleg a gyereket fegyverként fogja ellened használni mindenféle dolog kapcsán.

25N

A szülés teljesen kifordít egy nőt magából. Valaki jó ösztönökkel csinálja és viseli az újdonsült anyaságot, valaki kevésbé, esetleg valamelyik oldalt túltolja. Ő ilyen. Nem viseli jól és túltolja. Ettől még nem kell elborzadni tőle, hiszen a közös gyermeketeket hordta ki és szülte meg. Otthagyta a munkáját, megszűnt a magánélete, nincs idő a barátaira, egésznap be van zárva a lakásba egy csecsemővel, ami nem kicsi dolog. A minimum, hogy próbálod kiábrándítani a jelenlegi buborékvilágból, hogy felébredjen és belássa, hogy egyedül marad, ha így megy ez tovább.

Őszintén szólva én is befordultam és nekem is a gyerek volt a szent az első hónapokban. Lestem minden lélegzetét, rágörcsöltem az ellátására, fáradt voltam, sokat sírtam, rossz anyának éreztem magam. Nem szexeltünk, egyáltalán. Mondjuk mi együtt aludtunk azért a kevésbé nyűgös éjszakákon, de alig értünk egymáshoz. Az intimitás jórészt elveszett egy-egy köszönő puszin kívül. Aztán kimerültem, összetörtem, zokogtam egy egész napig a síró babával a kezemben. Amikor hazaért a férjem, hatalmas vörös szemekkel a kezébe adtam a gyereket és bezárkóztam egy órára a fürdőszobába. Üvöltve zokogtam és akkor kijött belőlem minden stressz, félelem, túlóvás, magányosság, bezártságérzés, a felnőtt társaság hiánya, minden, amit a megváltozott életünk okozott. Amikor kijöttem a fürdőből leültünk, elmondtam neki, hogy mit érzek, átölelt és fél éjszaka csak beszélgettünk az érzéseinkről, illetve arról, hogy mi zajlik bennem, miért változtam ennyit (nem normális irányba). Sosem volt korábban annyira támogató, mint azon az esetén. Nekem eshetett volna úgy, mint ahogy te leírtad a problémát, de az nem segített volna. Biztosított arról, hogy nagyon szeret minket és segít mindenben, mellettem lesz mindig, csak kommunikáljunk és mondjam el, ha segítségre van szükségem. Ne forduljak be, ne zárkózzak el az érintéseitől és az intimitástól, mert ettől ő úgy érzi, hogy ellököm és kizárom az újdonsult kicsi családunkból.

Nem tudom mennyire hasznos, hogy ezt leírtam, de néha ennyire egyszerű a megoldás. Egy nagy beszélgetés érzésekről és miértekről. Kívánom, hogy ez megtörténjen nálatok is, bár azt nem, hogy olyan síróroham után, mint ahogy nálunk.

Nem biztos, hogy teljesen tudatában van annak, amit csinál. Én sem voltam, de az anyaság akkora változás az életében, hogy emiatt nem szabad hibáztatni.