Ti meg tudnátok bocsátani a pasitoknak ha megcsalna titeket az exével?

#20

Márpedig tulajdonság. Én pl monogám vagyok, a párom lehetne akármilyen, csinálhatna akármit, képtelen lennék szakítani. Vagy ő a párom, vagy nem. Ennyi. Nálam ez nem állapot...

Szerintem aki egyszer megtette, az máskor is meg fogja. Tehát én nem vagyok a megbocsájtás híve. Pont a napokban derült ki, hogy egyik ismerősöm - aki korábban a jelenlegi feleségével csalta meg az előzőt, a mostanit is megcsalta - csak épp már a második babájuk is megvan, így "megbocsájtott" a jelenlegi ara.

Én soha nem tenném ezt magammal, akárhány gyerek is van. Mi értelme kínozni magam még x évig, kétségek közt lenni - vajon megcsal-e... Ezért kell annyi gyereket vállalni ahányat magam is fel tudok nevelni, mert semmire sincs garancia.

Szívügyekben nem szeretem (nem is szerencsés) a döntés kifejezést használni, kedves utolsó. A döntést ugyanis mindig mérlegelés előzi meg. Felméred, milyen előnyökkel/hátrányokkal jár az elkövetkezendő lépés, s aszerint döntesz.

De rendben, a kedvedért beszéljünk döntésről. Az még nem a hűség állapota, hanem a hozzá vezető út. Tehát döntesz. Miért döntesz úgy, ahogy döntesz? Azért, MERT...

Mert szereted a párodat, mert becsülöd őt, mert szeret téged, mert jó hozzád, mert... mert megérdemli a hűségedet. Mondom: MEGÉRDEMLI. Kiérdemelte, méltó rá. Mert olyan, amilyen.

Valamikor Magyarország is olyan ország volt, amit szerettek a polgárai. Annyira, hogy a vérüket ontani, életüket áldozni sem voltak restek érte. Mára ezek az állapotok megváltoztak. Aki teheti, menekül, mert ezt az országot nem tudja szeretni.

Ha a párod megváltozik, ha rossz irányba változik, ha agresszív, bunkó, lusta, tehetetlen, stb alakká változik, a te hűséged is megbicsaklik. Mert nincs miért hűnek maradnod hozzá. Mert már nem szereted (annyira).

Tudom, most azzal jössz, hogy akkor sem megcsalni kell, hanem szakítani, és aztán kezdeni mással. Csakhogy az élet nem holdfényes lányregény, és nem így működik. Még ragaszkodsz, még reménykedsz, még kapaszkodsz az emlékekbe, még vissza akarod csinálni. Csak lassan, szinte észrevétlenül erodálódik a szerelmed partja, apránként veszítesz belőle, s vele a hűségedből is. Aztán találkozol valakivel, aki megadja mindazt, amire sok ideje vágysz, s amit a párodtól nem kapsz meg. Mire észbe kapsz, az ágyban találod magad vele. És rádöbbensz, hogy van élet a párodon túl is. Tehát szakítasz.

Szóval lehet jönni a gáncs nélküli jellemóriás szövegével, de bizonyos kor után rájössz, hogy nem minden fekete, vagy fehér.