Hàzastárs vagy Szülök?

Erre a kérdésre nem lehet általánosságban válaszolni, nincs olyan az életben, hogy első hely, ahol csak egyetlen valakinek van hely.

De ha már általánosan tetted fel a kérdést, beszélgessünk a témáról általánosságban. Egy egészséges házasságban (párkapcsolatban), szülő-gyerek kapcsolatban nem is szabadna felmerülnie a kérdésnek. Teljesen természetesnek kellene lennie, hogy az embernek fontos a házastársa is és a szülei is, meg a gyerekei is, értelemszerűen mindenki máshogyan.

Ha felmerül a kérdés, hogy ki a fontosabb, ott valami nem stimmel. Vagy a szülők telepednek túlságosan a gyerekükre, vagy a házastárs féltékeny a szülőkre, vagy egyszerre mindkettő. Ha a szülők ugráltatják a gyereküket nap mint nap indokolatlanul, beleszólnak minden egyes apróságba, irányítani akarják, az természetesen nem egészséges dolog, de ennek semmi köze a párkapcsolathoz. Ez ugyanúgy akkor sem normális, ha egy felnőtt ember történetesen egyedül vagy még a szüleivel együtt él. De a másik szélsőség sem jó, amikor a házastárs azért is veszekedni kezd, mert havonta vagy akár hetente egyszer meglátogatod a saját szüleid.

Persze az élet sokszor úgy hozza, hogy a legnagyobb jóindulat és jó szándék mellett is előjön olyan konfliktushelyzet, amikor dönteni kell, hogy a szülő vagy a házastárs. Ilyenkor a józan észre kell hallgatni, nem veszekedni, remélhetőleg a "vesztes" fél is megérti, hogy vannak helyzetek, amikor két rossz közül kell választani, és egyik rossz döntés sem a másik személye ellen szól. Csak pár példa: Ha pl. beteg szülőt kell orvoshoz, kórházba vinni, ápolni, bevásárolni neki, az nyilván fontosabb, mint egy szabadidős családi program. De fordítva viszont egy születésnap, egyéb lefixált családi program fontosabb, mint a szülőnek segíteni kertet felásni, autót szerelni, vagy bármi más, amit ugyanúgy pár nappal később is meg lehet tenni és/vagy más is tudna segíteni neki.

Csak egy jó tanács mindenkinek, sose várd el a párodtól, hogy döntsön közted és a szülei között, ne várd el tőle, hogy miattad hanyagolja a szüleit, rosszban legyen velük. Még akkor sem, ha nem kedveled őket vagy esetleg ők nem kedvelnek téged. És ha normális a párod, akkor meg fogja találni az egészséges egyensúlyt a családja és a szülei között.

Még egy észrevétel azoknak a kommentelőknek, akik szerint a házastárs az első, és nyugodtan fel lehet égetni magunk mögött az összes hidat. Csak egy pillanatra gondoljatok bele, hogy ti hogyan éreznétek magatokat, amikor a saját gyereketek tenné ugyanezt veletek. Meg arra is gondoljatok, hogy hová fogtok majd segítségért fordulni, ha esetleg elhagyna a házastársatok. Na ezért ne égessetek fel mindent magatok mögött.

Iszonyat egyszerű a kérdésedre a válasz:

Akivel együttélsz!

Sokan elfelejtik...

"Szerintetek mi a sorrend?

Kinek kell az elsö helyen allnia?"

Az életemben az első helyen állok ÉN, mert ez az én életem.

"Hazastarsad kivansaga a fontosabb vagy az h a szüleid ne bantsd meg?"

Nem vagyok dzsinn, hogy kívánságokat teljesítsek.

"Szülöknek mindig ugrani kell es a hazastarsal veszekedni miattuk?"

Senkinek semmit nem "kell" csinálnia, de bármit !lehet! csinálnia, ha akar.A kell és a muszáj erőszakszavak.Mások miatt nem lehet veszekedni, nem a külvilág a felelős az alacsony érzelmi intelligenciáért ami véleményerőszakba(veszekedés) torkollik.Aki veszekedik azt nem érdekli csak saját akaratának érvényesülése, szó sincs benne partnerségről.

"Vagy a szülöknek elfogadniuk h a gyerekük felnött es van ami fontosabb neki?"

A szülőknek érdemes elfogadni és tisztelni a gyermekük önállóságát, igen.

Én nem kényszerültem választásra, nagyon jó a kapcsolatom édesanyámmal, aki elfogadja és szereti az élettársamat.

Anyósom sem pattogtatja a fiát, bár engem az elején nagyon-nagyon nem kedvelt-a másik menyét sem szereti, és voltak konfliktusok, türelemmel álltam, állok hozzá. Mondjuk ezek nem voltak olyan durva dolgok, mint amiket a család kategóriában lehet olvasni. Meg úgy általában nem volt olyan szituáció eddig, hogy két ügy ütközött volna és valami eldöntendő választási kényszer elé állított volna.

Egyértelműen házastárs. Őt te választottad, a szüleidet nem. Onnastól kezdve, hogy együtt éltek már ő a családod, és úgy gondolom, hogy egy kapcsolat akkor működik jól, hogyha mindenkivel szemben elsők vagytok egymásnak.

De a szüleimnek akkor se ugrálnék ha nem lenne senkim. Nem azért nem csinálom, mert a férjem a fontosabb, hanem mert nem fogok potyamunkát csinálni és baromságokat amiket azért találnak ki mert unatkoznak. Senkinek nem fogok csicskázni. Ha értelmes kérése van és valóban segítségre van szüksége valakinek akkor nagyon szivesen segítek. De "ugrálni" nem fogok senkinek, főleg nem ha minden hétvégén kitalál valami alibi munkát.

Ahol ilyen a helyzet, hogy az egyik fél folyton a szülőknek csicskázik, a másik meg folyton veszekszik vele ott egyszerűen csak szakítani kell.