Hàzastárs vagy Szülök?

Én, én vagyok az első!

Akinek nem tetszik amit csinálok, azzal nem tudok együtt lenni, bármennyire is szeretem az illetőt. Teljesen mindegy, hogy hol van utánam a sorrendben.

Szülő vagy párkapcsolat kérdésben pedig mindig kell kompromisszumot kötni. Szeretem a szüleimet és szeretem a páromat. Nyilván a párom többször jön ki előnnyel, mert vele hosszabb távra tervezek. De mindegyiknek szeretnék adni kicsit magamból, mindegyikre szükségem van. Ha páromnak nem tetszik, hogy a szüleimmel foglalkozom, akkor elmehet ő is a szüleihaz, vagy barinőzni, vagy mit bánom én. Nem szoktam ügyet csinálni ebből. Mindegyik fél megérti, hogy nem állhatok rendelkezésükre örökre

A társam áll az első helyen(igaz most nincs párom). A szülőkről le kell válni, mindenkinek megvan a saját élete. Ugyanígy a szülőknek is el kell engedni a gyerekeket, fel kell fogniuk hogy felnőtt lett, és saját döntései, saját szokásai, saját élete van! Nálam édesanyám az aki próbált mindig is beleszólni a dolgokba, 1 percig sem toleráltam. Nem az ő élete hanem az enyém, tehát nekem kell dönteni dolgokban. Én már most tisztában vagyok vele hogy ha a gyerekeim nagyok lesznek akkor az az ő életük lesz, nekik kell megtalálni az utat, segíteni persze lehet, de nem kéretlenül... Nem mindenkinek az a jó ami saját magunknak! Ezt nem tudja nagyon sok ember felfogni.

F36

A házastársam, a gyerekem apja.

Aki szerint a házasság csak múló szeszély, az ne házasodjon.

Mellesleg nekem nem volt olyan nehéz döntenem, mert a szüleim utálnak, nem is beszélnek velem, szerintük tönkretettem az életüket (megszülettem, ez volt a bűnöm). A házastársam engem választott, azért van velem, mert velem akar lenni. Míg a szüleim csak kényszerből.

vajon a szülő nem léphet le? A gyerek?

Miért házasodik valaki, aki válásra készül?

Nekem érthetetlen.