Honnan tudtátok, hogy ő az igazi csajok?

#4

Nem is erre gondoltam, te paraj. Hanem arra, hogy ilyen érzés nincs. Azzal semmi gond nincs, ha valaki megválasztja kivel van - sőt ezt így is kell.

De komolyan, szerinted nem egy vicc azt gondolni, hogy "hű, ő lesz az igazi örökre"... Mikor általában a jövő hetet nem látni előre? Semmiről nem lehet állítani, hogy örökké tart meg "az igazi".

Volt egy 7 éves kapcsolaotm aminél azt hittem, hogy ő az igazi ha lehet így fogalmazni, de....nem ő volt az

aztán volt egy 3 évig majd egy 9 hónapig tartó kapcsolatom, ott is azt hittem, hogy na talán ő az....mert minden annyira csodálatos volt...

de mint kiderült egyik sem volt az

Hat, en azt tudom,hogy szerelmes vagyok:) a mi osszejovesunk mar eleve kacifantos, es toksok kis apro"huh ilyen nincs" momentum volt benne... pl o almodott rolam 13 eves koraban, tobb mint 20 evvel a megismerkedesunk elott:D amugy is vannak ilyen almai, amik megtortentek kesobb, de persze ezt ugy sem fogják sokan elhinni.

Aztan pl mikor eloszor talalkoztunk szemelyesen, mindketten kineztuk elore az etlaprol mit kerunk - csontra ugyanazt :) meg ilyenek.

Raadasul mi az elejetol kendozetlenul oszinten ismerkedtunk... olyan termeszetes volt a masik tarsasaga, es fizkai kozelsege is. Szinte mindenben klappolunk es hasonloak vagyunk.

Voltam mar egyszer ezelott szerelmes, de ez az erzes mas... remelem, meg nagyon sokaig igy marad :)

Hát én alapból nem hiszek az “Igaziban”, mmint abban az értelemben, ahogy sokan használják... szóval sztem nincs olyan, hogy az “Igazi” egyszercsak petoppan az életünkbe, aztán onnantól boldogan élünk, míg, meg nem halunk... sztem sok potenciális “Igazi” rohangál a világban; akikkel hasonló az értékrendünk, a céljaink, a humorunk (sztem ez is fontos!), szal alapból összepasszolunk, és emellet tetszünk is egymásnak.

Én onnan tudom, hogy a férjem az Igazi, hogy az évek során az Igazivá váltunk egymás számára.

Mi elég későn, 7 ev után hàzasodtunk, de a “papírozás” előtt jópár évvel tudtuk, h márpedig mi együtt akarunk lenni, amíg élünk... és nem valami “villámcsapás”-érzés, meg egyéb rajtunk kívülállónak mondott dolgok miatt, hanem mert a xaros (egy élethez képest az) kis 7 évünk alatt olyasmiket éltünk meg, olyan dolgokon mentünk keresztül, ami bebizonyította számunkra, h ő/én vagyunk az Igazik. Mert tettünk (és teszünk) érte, mert ő az, aki nem csak a szerelmem, hanem a legjobb barátom is, akinek bármikor bármit elmondhatok, maximálisan bízunk egymásban, és tudom, ez már nagyon nyálas lesz, de minden napért hálás vagyok, amit veled tölthetek... és voltunk mi am a szakítás szélén is, úgy, h magunkon kívül semmi nem tartott volna össze minket - házasság, hitel, gyerek, stb... - simán mehetett volna jobbra, és balra... csakhát leültünk, és megkérdeztük egymástól, h mit akarunk... és együtt akartunk maradni... szóval (nem kis meló, nem kevés lelkizés és sírás után) együtt maradtunk - mert ezt akartuk. Már előtte is éreztem, de sztem valahol itt döntöttem el (mert ez egy döntés!), h már pedig nekem Ő az Igazi! ;)