Mi tévő legyek? Úgy érzem egy romhalmaz az életem.

Van egy 10 hónapos babánk. Férjemmel viszont hihetetlenül rossz lett a kapcsolatunk. Egyszerűen nem fogja fel milyen nehéz egész nap egy baba után szaladni, közben figyelni hogy a ház se szaladjon. Eddig sem sokat segített be de megoldottam. Ma viszont lányunk egész nap ordított fogzás miatt nekem pedig egész nap görcsölt az ölem olyan szinten mintha tépték volna fel a heget. Ma délután 2kor haza ért. Mondtam is neki hogy jó hogy előbb jottél tudsz vigyázni egy kicsit a gyerekre hogy legalább 10 percet lepihenjek. Erre ő hogy de hát megy az anyjához valamit javítani. Így szintén este 10-ig ketten voltunk. Ilyenkor persze semmi türelmem a kicsivel, sokszor elbőgöm magam hogy miért rá akadok ki mikor szegény nem tehet semmiről. Utálom magam. Legrosszabb anya vagyok a világon. Sokszor már olyan gondolatom van hogy fogom magam és világgá megyek. De nem tehetem meg hisz ez a kislány csak rám számíthat. Ha akár annyi magányt kérek hogy vigye át magával a boltba a gyereket mar puffog hogy nehogy már. És még ő volt oda érte hogy legyen.

Én nem ezt akartam. Szerettem volna egy boldog családot, helyette ez van. Imádom a gyerekem őt nem bánom, de úgy néz ki a férjemet nem sikerült kiismernem eléggé. Hónapok óta nem aludtam 4 órát egyben de ő biztos fel nem kel hozzá éjszaka még hétvégén sem. Anyun kívül nem tudok senkivel beszélgetni még a férjemmel sem mert mindig csak az a rohadt telefon.

Helyre lehet valahogy hozni vagy reménytelen?