Tényleg csak az irigység, féltékenység szól belőlem?

A legritkább esetben működik az együtt élés az anyóssal. Nagy tolerancia, empátia szükségeltetik hozzá. Nálatok sem megy. Erre rámehet a házasság. Véget kell vetni az együttélésnek! Valaki sérül mindig. A drága mamának miért kell szaladni minden este a fiához? Nincs benne semmi érzékenység irányodba. Nem lesz így jó...Átéltem ilyet, elváltam, 2 gyerekünk van. Soha, de soha nem helyez az ilyen típusú férfi az anyja elé! Mindig második maradsz. Egy normálus férfinek, a családja az első, és a felesége, majd utána az édesanyja, akit természetesen szeret, tisztel, segít, de úgy, hogy a családja (felesége, gyerekei) az ELSŐK! Miért hoz ilyen helyzetbe a párod? Elnézést, ha nyers voltam! Soha nem élünk együtt az anyóssal! Soha! A jó kapcsolat érdekében!

Szerintem nem azzal van a baj, hogy a reggeli készülődést neked kell levezényelni a gyerekekkel. Ez normál esetben is az anya dolga marad főként, ha az apa korábban megy dolgozni (ahogy az enyém is tette, és édesanyámra maradt négy gyerek felkészítése oviba, suliba). A gond itt inkább azzal van, hogy a férjed nem igazán tudott leválni a szüleiről, az anyjáról különösen. Ha jól értem, egy házban laktok az anyósékkal, csak külön emeleten. Ez az együttélési forma szinte sosem működőképes, főleg ha gyerek is van. Én mindenképp leülnék beszélni a férjemmel és fontolóra venném a költözés lehetőségét.