Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érzem mégis rosszul magam?
Évek óta rossz a házasságom. Most kimondtam, hogy vége. Mégsem érzek megkönnyebbülést. Sajnálom a férjem, magam,a közös életünket. De a másik oldalon viszont ott van, hogy nem tudunk semmiről beszélgetni, nincsenek közös programok, mások az elképzelésink az életről. Szex sincs.
Elveszett az a fiú és az a lány, akik voltunk.
Azt hitte, viccelek. Megint jól összevesztünk. Szememre hányta, én meg az övére, mit csesztünk el az elmúlt 20 évben. Kiderült már az együttélésünk első évében is volt velem problémája, csak nem mondta.
Mikor megszületett a gyerek, kihúzta magát minden tennivaló alól, mert én otthon vagyok és csak játszom a gyerekkel. Egy napot nem töltött el vele kettesben. Egyszer át nem pelenkázta, egyszer meg nem etette.
Hónapok óta mondom szépen, csúnyán, kiabálva, könyörögve, hogy olyan szinten vagyok fáradt, hogy nem bírom tovább. Hogy vigye el a gyereket három órára, csináljanak valamit, hogy egy kicsit egyedül lehessek. Hogy elolvashassak tíz oldalt egy könyvből úgy, hogy nem szólnak bele oldalanként ötször. Nem viszi el, neki nincs erre energiája, meg amúgy is fáradt. De ő megteszi azt, hogy vasárnap, ha valami miatt itthon van, akkor alszik kilencig, egész délelőtt a számítógépet nyomja, majd ebéd után a fél délutánt átalussza. Én múltkor beteg voltam, aludtam egy fél órát. Hetek óta ezt hallgatom, hogy én otthon minden evés után alszok.
Hát akkor mért is lennél jobban?
Add be a válást, attól talán jobban leszel.
Az a baj, hogy nem tudok a múlt sérelmein átlépni. Nem tudom elfelejteni a szavait,amiket mondott,a pillantását, mikor lenézett és semmibe vett. Próbáltam, isten látja lelkem, de nem megy. Az agressziót a szemében meg a szavaiban, mikor nem úgy csináltam valamit, ahogy ő akarta és kitalálta, ekkor nyakamnál fogva nyomott neki a falnak. Az ígéretek, hogy most már jobb lesz minden és kezdjük elölről és nem sikerült, sosem sikerült. Mire kezdtem felengedni,ő ugyanolyan lett, mint régen, és persze én is visszaváltoztam a régi sárkánnyá. Persze mindig úgy volt előadva, hogy azért kaptam, mert felidegesítettem,ő csak azért sértegetett és mondott el mindennek, hogy s javamat szolgálja és rájöjjek, hogy ő cask jót akar. Hogy azért mondja, hogy dagadt disznó, bálna, gusztustalan, hogy nem vagyok a szemében nő, csak egy zsírpaca, hogy majd észbe kapok és amikor neki megfőztem, elláttam őt és a gyereket, ettek, minden megvolt akkor szu éjszaka közepén neki állhatok tornázni. De ne ugráljak, mert zavarja a dübörgésem.
Az önértékelésem nulla, nincs önbizalmam. Egy senkinek érzem magam, akinek leépítette a baráti körét, akit el akart az anyjától tiltani, mert minek járok oda, ha annyira akarok ott lenni, költözzek oda. Úgy, hogy kb három havonta jutok el anyuékhoz kb két órára. És itt laknak a szomszéd településen.
Szóval itt mindketten csúnyán elcsesztünk mindent.
Azért már 9 éves az a gyerek... Nekem kettő van, a nagy ugyanennyi plusz van egy ovis, egyedül vagyok velük, nyolc órát dolgozom, mégis jut időm már magamra, most hétvégén még aludtam is délután, és programokra is megyek velük, ami sokszor felér egy edzéssel :) és kapnak enni, tiszták ők meg a ház, tanulok a nagyobbal, játszunk is... (Persze azért nem minden tökéletes és sok a kapkodás is, de úgy szép az élet, ha zajlik...)
Ez persze nem mentség a férjed agresszív viselkedésére, de nagyon nem jó valami fontossági sorrend és időbeosztás, ha miközben nagyon meg akarsz felelni, nem tudod megoldani azt, hogy heti párszor olyanra is legyen időd, mint olvasás vagy barátok - ami tényleg kell, különben tényleg megőrül az ember.
Sajnos te se jó embernek szültél. Addig nem derült ki, amíg csak ketten voltatok, elvolt melletted. Viszont amikor már plusz feladatok is bejöttek, gyorsan kiderült, hogy szíve szerint abban a pillanatban fogta volna magát, és elköltözött volna. Főleg, ha elcsábította volna egy másik nő. Ha meg tudod oldani, akkor neveld inkább egyedül a gyereket, végül is már nem annyira kicsi, és szedd magad össze, mielőtt rámegy az életed erre a negatív házasságra. Még lehetsz boldog, szerintem csak boldogabb lehetsz nélküle, szóval nagy pofára esés nem történhet. Szerintem tök jó, hogy már megmondtad neki. Tudatosítsd benne, hogy nem vicceltél, és add be a válópert.
A gyerek egyébként mit érzékel ebből?
Azért érzed mégis rosszul magad, mert a válás olyan, mint a gyász. Valami meghalt. Ennek a feldolgozása ugyanolyan nehéz és időigényes, mint bármely gyász feldolgozása.
Én ugyan válásellenes vagyok, de ha egy házasság meghalt, akkor már én is azt mondom, hogy nem érdemes az oszladozó holttestet őrizgetni.
"ő csak azért sértegetett és mondott el mindennek, hogy s javamat szolgálja és rájöjjek, hogy ő cask jót akar."
Úristen, úristen, nekem mindig ugyanezt mondta a volt férjem. "Én csak rámutatok a hibáidra." Az én érdekemben! Ez nekem jó! Ja, őneki nem voltak hibái természetesen, amire rá lehetett volna mutatni, mert ha valami negatívat merészeltem megfogalmazni vele kapcsolatban, akkor is természetesen én voltam az, aki nem jól látja, nincs igaza, és nem ért semmit. Iszonyatosan jól tud manipulálni ez a fajta, és eléri, hogy még el is hidd. Egy megfelelési kényszeres nőnek más se hiányzik.
Tudom, mennyire nehéz ebből felállni. De nem lehetetlen. Tarts ki amellett, hogy válsz, add is be a papírokat. Ha fizikailag is bántott, akkor meg pláne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!