Mit gondoltok, mennyi " kimenőt" kaphat a férj?

Pont annyi kimenőt kaphat, mint te! Vagyis jelen esetben egy nagy semmit!

Egy kérdés, ezen gondolkodj el! Nem sokára te is dolgozni fogsz. Akkor munka után neked se kell majd otthon csinálni semmit, és jár a kimenő a barátnőkkel? (Gondolom nem, te munka után lehúzol még egy 8 órás műszakot, kelsz a beteg gyerekkel, aztán másnap hulla fáradtan mész munkába. Egyszerűen azért, mert addig is a te dolgod volt a gyerek és a háztartás.)

Semennyit, ha abszolút nem vállal részt semmiből.

A kicsi még nagyon kicsi, több segítség kéne, a fogyás majd idővel megindul ha később tudsz tornázni, mozogni.

Egy gyerek mellett is ilyen volt?

Kedves Kérdező!

Röviden és tömören: a régi viccet tudnám csak idézni, természetesen jár neki is és neked is a kimenő, csak sajnos nem jut.

Viccet félretéve, férfiként mondom, hogy jogos a felháborodásod. Amikor nálunk volt még ilyen pici a gyerek, szinte az összes házimunkát én végeztem, én takarítottam, mosogattam, mostam, stb. Szintén munka mellett, nekem is kimerítő volt. A gyerekkel is igyekeztem minél többet foglalkozni, már amennyire hagyta magát. És még ennek ellenére is sokszor megkaptam, hogy nem igaz, hogy nem lehet rám bízni a gyereket 5 percre, míg ő vesz egy forró fürdőt vagy megvacsorázik. Hozzáteszem én se vacsoráztam, nem fürödtem és meló után még a seggem se tettem le. De ez pont az a kor, amikor nagyon anyás a gyerek, ha apuka megfeszül, se tudja neki azt nyújtani, mint az anyja. Ha rájött a sírás, ringathattam, vigasztalhattam akár fél órán keresztül, semmi. De amint anyuka a kezébe vette, abban a pillanatban csendben volt.

Kikapcsolódás, szórakozás, hobbi. Mindkettőtöknek járna természetesen. És jogosan érzed magad rosszul, hogy ő elmegy, az meg nem érdekli mi van veled. Én kb. először a gyerek 3 hónapos korában mentem el haverokkal munka után, max éjfélig. De nem rendszeresen, hanem kb. havonta 1-2 alkalommal. És én is adtam lehetőséget az asszonynak, hogy ő is kimozduljon kicsit. Persze 3 hónapos gyerek még nem sokáig bírja anya nélkül, max. 1-2 órát bírt még csak. Meg rendszeresen elvittem sétálni, elmentünk boltba bevásárolni, hogy anyukája egy kicsit fel tudjon lélegezni, legyen 1-1 gyerekmentes órája. Ez lenne a normális.

A bébiszitter nem feltétlen hülyeség, de inkább olyan valakiben gondolkozz, aki hetente legalább 1-2 alkalommal be tud segíteni mindenben, pl. takarít, mosogat, főz vagy éppen a gyerekre is vigyáz, amíg megfürdesz, magaddal foglalkozol egy kicsit.

A férjeddel meg próbálj meg beszélni, neki elmondani ezeket a dolgokat. De ne számonkérő, meg követelő hangnemben, mert akkor ellenkező irányba fog menekülni. Mondd el neki őszintén, hogy milyen kimerült vagy, és nem jutsz így egyről a kettőre, kérd meg, hogy segítsen egy kicsit többet, beszéljétek meg, hogy mit tud vállalni, miben tudna segíteni. Mondd el azt is, hogy te se vagy megelégedve a külsőddel, és szeretnél lefogyni, de ehhez az ő segítségére, támogatására is szükséged van. Nem kell a haveroktól eltiltani, de cserébe kérjél te is pár szabad órát, pár szabad estét, amikor te is tudsz kicsit pihenni, barátnőzni, sportolni, stb.

Ez kemény... Belegondolhatna a férjed, hogy ha ő is kivenné a részét a dolgokból, akkor te is jobban lennél, és őt is szívesebben elengednéd.. sőt, lehet kedve se lenne eljárni a jobb kedvű felesége mellől.

Az én babám 4 hónapos, és a párom meló után ugyanúgy foglalkozik vele, pelenkázza, eteti, mint én. Éjszaka is szokott kelni hozzá. Ja és így neki se fárasztó, mert elég a babára figyelnie, a többit megoldom én.

Így minden nap van időm takarítani, főzni. És amiért érzem a támogatást, hogy nem egyedül vagyok a gyerekkel, így minden öröm, a háztartás, a gyereknevelés. Van még két 8 éves gyerkőc is.

Valahogy fel kéne fognia a férjednek, hogy egy kis segítséggel, odafigyeléssel csodát tehetne veled, a kapcsolatotokkal, ő is jobban érezné magát otthon. És idővel futni, mozogni is lenne időd, ahogy beáll a rendszer és kipihentebb vagy. Próbáld ráhatni, mielőtt kimerülsz teljesen!

Sok sikert!