Volt olyan, akinek az anyósa-apósa tette tönkre a házasságát annyira, hogy már a válást fontolgatta, vagy olyan aki pont emiatt menekült el még házasság előtt? Mi a megoldás?

Sajnos mi még házasság előtt állunk fél évvel. 5 éve vagyunk egy pár, 2 éve élünk együtt, van egy fél éves kisfiúnk. A gyerek születése előtt is voltak "konfliktusok" anyósékkal, de azóta még több. Dióhéjban annyi, hogy családi cég, mindenki együtt dolgozik.Egymás mellett élünk anyósékkal. A szomszédban lakás átmeneti jellegű, mikor belementünk is az volt és most is, csupán azért, hogy még felépül a házunk spóroljunk kicsit, mert ez a ház üresen állt, majd az esküvő után szeretnénk építeni. (Ez volt a terv)

A helyzet borzalmas, lelkileg felemészt, mert én mentem bele tudom, de nem gondoltam, hogy ez ilyen rossz lesz.

Folyamatosan gyerekként kezelnek minket, párom nem száll szembe velük, nem áll ki értünk a szüleivel szemben. Igazából sok esetben én úgy látom, hogy mikor együtt vagyunk mindannyian, párom gyerek, és ha mi külön vagyunk egy semleges helyen akkor tud csak felnőtt lenni. Amúgy ha ők nem lennének, nem vitázunk, nincs gond. De mivel szomszédok vagyunk, naponta van valami amivel felhúznak, amire már nem tudok jó pofát vágni. És gyakran összeveszünk, mert párom őket védi, vagy egy ideig tűr és utána kiborul, hogy miért szidom a szüleit. AZ esküvőnkbe is beleszóltak, de leállítottam őket. A gyerek nevelésébe főként! azóta lett napi szintű a vita. Szerintük a nő a gyerek nevelésével foglalkozik és a férfi csak dolgozik. Ő neki nem kell pelenkázni, se altatni, se semmi házimunka, mert dolgozik. (Anyósom szerint.) Én mindent megteszek, nem kell semmit tennie páromnak, max néha ha főzés, vagy takarítás van fél órát vigyáz a fiúnkra, de más ha ezt ti döntitek el, nem az, ha anyós. Az a baj, hogy kezdek besokallni, mert állandóan vitázunk. Szeretem őt, de rengeteg sebet ejtünk egymáson a szülei miatt. Sokszor már azon is elgondolkozom van-e értelme az egésznek így? Akarok-e a felesége lenni? Holott szeretjük egymást!! Természetesen a szülei ragaszkodnak hozzá hogy közelben építsünk, vagy az utcában, vagy a közelben 5 pernyire kb. Párom munkaidejét őt határozzák meg, rendelkeznek vele mindig és mindenben, és mivel őt így nevelték, ő ezt el is fogadja, és szerinte én hálátlan vagyok..

Mit tehetnék? Nagyon el vagyok keseredve. Hiszen a párommal minden a legnagyobb rendben ment előtte, jó ember, jó apa, jó pár és szeretjük egymást, de anyósomékkal együtt megbolondulunk. Valaki aki hasonló helyzetben volt, hogy alakult a helyzet?

Köszönöm a válaszokat!

33 N