Hogyan vegyek erőt magamon, hogy kedvem legyen a szexhez?

#10:

"Mi történt? Ok nélkül semmi nincs!"

Elárulom a titkot. Ilyenkor az történik, hogy a pasi szenved, érzelmi zsarol, panaszkodik, hogy neki "kell" a szex, különben ez meg az van, és a nő inkább hagyja magát, csak hogy a párjának jó legyen. Hagyja magát úgy, hogy közben neki semmi kedve hozzá az égvilágon.

Van olyan pasi, aki tesz érte, hogy meghozza a párja kedvét. De sajnos ők vannak kevesebben. A legtöbbnek elég, ha megkapja amit akar, és egy eljátszott orgazmus a nő részéről elég neki a boldogsághoz.

A nő meg, hogy szabaduljon, persze eljátssza. Közben ami vele történik nem erőszak ugyan, mégsem sokban különbözik tőle. Mert egy férfi esetén ha nincs nemi vágy, aktus nem is jöhet létre. De a nők sajnos nem így vannak megalkotva...

Egy idő után a teste már a gondolatára is begörcsöl, hogy jön az este, jön a "kötelező" menet. És egyre rosszabb lesz. Végül már akkor sem tudja felizgatni a párja, ha amúgy mindent megtesz ennek érdekében. És nem, a folyamat nem visszafordítható, legalábbis az adott férfivel - szerintem - semmiképpen.

Tudom, mert átéltem.

Most más valakivel vagyok, és érdekes módon én, akinek másfél évig nem is hiányzott, hogy hozzáérjenek, napi többször is szeretkezem, ha mód van rá. Igaz, most soha nem is erőltetnek semmit, nem érzelmi zsarolnak, egyenrangú partner vagyok.

"Ilyenkor az történik, hogy a pasi szenved, érzelmi zsarol, panaszkodik, hogy neki "kell" a szex, különben ez meg az van..."

Igen, de EZT miért tette? Mert nem kapta meg, vagy nem úgy, és annyiszor, mint régen! Talán, mert az idő múlásával, és 1-2 gyerek után kezdett egyre kevesebb kedve lenni az asszonykának, és a férjben az elutasítás folyamatos frusztrációt okoz, és egyre kevésbé lesz kedves, udvarlós. Beindul az ördögi kör... De lehet nálatok nem így volt. Minden történet más, és más...

#12:

Mivel magam is rendelkezem két gyerekkel, ezért ezt könnyedén meg tudom magyarázni neked.

Amikor a nő túlélésre játszik, mert se enni, se aludni nincs ideje, ereje, ráadásul fizikailag is megváltozik a teste, mert anya-üzemmódra áll, és semmilyen szempontból nem érzi magát nőnek, akkor kellene a leginkább támogatást kapnia a párjától minden szempontból. Törődést, némi tehermentesítést, énidőt, amikor a férj átveszi egy picit a gyerekeket. Ennél jobb petting egy kisgyerekes anyukának nem létezik.

Ehelyett a férj nem érti, mi változott a nőben, és nem is értheti, mert az ő életében valóban nem történik olyan nagy változás, mint a nőében. Sok pasinak meg ilyenkor egyszerűbb másik nőt levadászni, mint energiát fektetni a saját párjába, aki esetleg tényleg nem is olyan kívánatos, mint a megismerkedésükkor volt.

Amikor elutasítanak, akkor az okokat kellene megkeresni. Nem egyből a pasiegót nyalogatni, hanem udvarolni, törődni a másikkal, tehermentesíteni őt, átmenetileg nem restellni ugyanannyi energiát fektetni egy-egy együttlétbe, mint a kapcsolat legelején (ha kell, randizni, masszírozni, bókolni, stb.) és SEMMIKÉPPEN nem kizsarolni a szexet, mert azzal hosszú távon a kapcsolatotok sírját ásod meg.

Ha egy vadidegen nő mindezt megérdemli (és sok pasinál ilyenkor sajnos megérdemli), akkor a saját párod, a gyerekeid anyja is megérdemli. Egy nő akkor szép, ha szeretik, akkor ragyog, akkor törődik magával, akkor nő igazán. Rajtatok múlik.

Nagyon egyszerű az ok. Anyuka lettem.

Neki alanyi jogon járt, hogy munka után lazul haverokkal, otthon...

Nekem pedig, hogy igényem van kiszakadni a négy fal közül, nő ember is lehessek nem számított. Csak a szex végett kereste a társaságon, utána aludt... Annyi kérdésem volt, hogy menjünk el ketten sütizni, jajjjmár volt a válasz. Amikor sminkeltem, csinosan készültünk elmenni, nem neki csinálom, randim lesz stb...

Amikor már dolgozni kezdtem újra, akkor is az én igényeim maradtak hátra, hogy én kések, marad e kaja amit csomagolhatok....

#15:

Gondolom megpróbáltátok megbeszélni a feleségeddel, hogy mi lehet nála a probléma, mi hiányzik. Amiket felsoroltam, az mind létezik, de ezer más dolog is állhat a háttérben.

Ha megtettél mindent, azok közül is, amiket én felsoroltam, ha nem a házimunka-gyereknevelés-nincs időm magamra kombó a fő ludas, akkor nem tudom, hol a hiba. Akkor ezt a párodnak kell tudni.

A temperamentumosság, amit magadra használsz jelzőként remélem nem az erőszakosság egy szebben kifejezett formája. (Biztosan nem.)