Férfiak, ti hogy reagálnátok, ha a leendő feleségetek kijelentené, hogy semmilyen formában nem hajlandó felvenni a neveteket, és a közös gyerekeiteknek is a saját vezetéknevét szeretné adni?

Nálunk mindig is az volt a terv hogy vagy senki nem veszi fel senki nevét, vagy kötőjelesen "nevet cserélünk", tehát ha én voltam eddik Kis, ő meg Kovács, akkor esküvő után Kis-Kovács vezetéknévvel élünk tovább mindketten. A gyerekek pedig kötőjelesen.

A -né változat sosem játszott mert elavult és csak az én nevemben mutatkozik meg, számomra azt jelképezi hogy a férjemhez vagyok rendelve mint melléklet, nem pedig mint különálló ember, mint ahogy az sem hogy a saját vezetéknevemet teljesen elhagyjam, mert egyszerűen túlságosan szép szerintem.

Szerencsére nálunk megoldható, mert mindkettőnknek rövid, négybetűs keresztneve van, ami mellé lehet vezetékneveket pakolgatni, nem lesz egy oldal hosszú.

Nálunk a feleségem felvette a vezetéknevemet, a gyerekeink pedig az én vezetéknevemet kapták egységesen.

Ami az előbbit illeti, nem vártam el tőle egyáltalán, nem biztattam rá előzetesen. Meg nyilván nem lett volna szakítóok az sem, ha ragaszkodik a születési nevéhez. De azért bevallom őszintén, jólesett nagyon, amikor először közölte, hogy a házasságkötés után szeretne hivatalosan is X.-né lenni.

A gyerekek neve az már kicsit más kérdés. Ott azért megpróbáltam volna lebeszélni róla valószínűleg, ha mindenáron a saját nevét akarja adni nekik. Már csak elsősorban a gyerekek érdekében is. A mai világban, amikor a házasságból született gyerekek gyakorlatilag kivétel nélkül az apa nevét kapják, ez csak felesleges magyarázkodásra adott volna okot, meg alapot arra, hogy az iskolában folyamatosan csúfolják őket miatta. A kötőjeles változat sem lett volna jobb, mert túl hosszú, egyáltalán nem praktikus, pláne egy kisgyereknek. De ez igazából fel sem merült, ott mindketten természetesnek vettük kezdettől fogva, hogy az én nevemet kapják majd.

"Miért az nem önzőség, hogy évszázadok óta a férfiak sajátítják ki a gyerek nevét?" - Nem. Ez nem önzőség, ez egy társadalmi berendezkedés rendje.

Semmi baj azzal se, ha valaki "né" lesz, nem "öreges", nem elavult, nem "maradi".

Mellesleg az eredeti rend az, hogy ha egy nő férjhez megy, akkor a lánykori nevét lecseréli a férje vezetéknevére. ( Tehát ha Kis Boglárka férjhez megy Nagy Árpádhoz, akkor Nagy Boglárka lesz belőle. )

Egyébként, hogy a kérdésre válaszoljak:

Először meglepődnék ezen a kijelentésen, aztán elmesélném neki, hogy ez miért nincs rendben így.

( Kompromisszum annyiban lenne lehetséges, hogy ő a saját nevével azt csinál, amit akar, de a gyerek az én nevemet kell, hogy viselje. Miért? Mert tisztelem a hagyományainkat, a társadalmi berendezkedésünk rendjét. )

Az pont, hogy nem hagyományos, hogy Kiss Boglárkából Nagy Boglárka lesz. Eleve csak valamikor a 70-es években engedélyezték.

Az meg elég vicces, hogy neked az a kompromisszum, hogy a saját nevével csinál, amit akar. Elvégre ő is megengedi, hogy a te saját neved az legyen, amit akarsz :D

Egyáltalán nem aktuális nálam a téma, de mivel a jövőben szeretnék gyerekeket, családot, ezért megosztom a véleményem.

Nem érdekel, hogy a leendő feleségem fel szeretné-e venni az én nevem vagy sem, azt dönt, amit akar.

Viszont azt szeretném, hogy a gyerekek az én vezetéknevemet kapják.

Illetve, a gyereknek csak egy keresztneve legyen, mert csak a baj van abból, ha kettő van.