Nők! Ti melyik korszakban élnétek inkább?

Én is azt hittem, hogy régebbre kell visszamenni. A dédnagymamám a 30-50-es években, a nagymamám a 60-70-es években volt kisgyerekes anya. A dédimamám valóban otthon volt, bár ez igazából gazdálkodást jelentett, a tanyán nem azt jelenti a háztartást vezetni, mint egy panelban. Emellett pedig valóban az orosz katonák elől menekült, volt hogy a nagymamámat és testvéreit a házban hagyva, bízva abban, hogy a kisgyerekeket nem bántják. Nagymamám pedig 8 órában dolgozott, és az is tiszta mázli volt, hogy bevezették a 3 éves gyes-t, így addig otthon maradhatott. (Bár ha jól tudom nem tudta kihasználni végül, vissza kellett mennie.)

De egyébként ezektől függetlenül is a mai kort választanám, jól érzem magam ebben a rendszerben. Ehhez persze valószínűleg hozzájárul az is, hogy olyan párt találtam, akivel ezekben a kérdésekben egyet értünk, és mindketten értéknek találjuk a hagyományos (körülbelül egyébként 80-90-es évekbeli) felállást.

"Félreértés ne essék: nem a 100 évvel ezelőtti időkre gondolok, amikor még divat volt a kényszerházasság, és a lányok férjét már születésekor kijelölték."

100 éve sem volt már divat a kényszerházasság.. Illetve nem jobban, mint most. Dédszüleim mind szerelemből házasodtak. És a fővárosban élő dédanyáim tanultak voltak már, ha akarnak, akkor mehettek volna egyetemre. A világháborút leszámítva, szívesen éltem volna ekkor. Ha akarok, tanulhatok, de nem muszáj. A dédapám jogász végzettséggel tartott el egy 4 szobás majdnem belvárosi lakásban 5 főt még saját magán kívül (feleség, 3 gyerek, cselédlány), plusz volt még egy két szintes, elég szép villájuk a Dunakanyarban.

Minden kornak megvan a maga szépsége, de nehézsége is. Ide születtem, itt kell helytállnom.

Mindenképp most élnék!

Több okom is van rà. Első és legfontosabb, hogy a modern kor miatt, ismerhettem meg a férjemet. ( interneten). Nem akàrmilyen, nem terem minden bokorban olyan személyiségű férfi aki ennyire passzol hozzàm, valamint az se utolsó szempont, hogy ezzel együtt nagyon tetszik külsőleg is.

Szeretek dolgozni. Nen keresek sokat, de szeretem a munkàmat, nem stresszes. Karrierista hatàrozottan nem vagyok. Nem vàgyom arra, hogy előre törjek, és az a fajta plàne nem vagyok aki felfelé nyal, lefelé tapos, hogy előre jusson. Nem szeretem a vàltozàsokat.

Valamint szeretem hogy van vàlasztàsom. Igaz, sok még a maradi buta ember akik ferde szemmel néznek ha kitűnsz és nem követed a tömeget, de azért örülök hogy kevésbé ördögtől való az ha egy hàzaspàr a gyerekmentes életet választja. Akinek meg nem tetszik , vagy ítélkezik, szarjon sünt, de nyugodtan nyalogathat citromot is. Hàtha kevésbé üti az orràt abba ami nem rà tartozik és az ő életére semmilyen hatàssal nincs.

Tovàbbà Szeretem hogy azt csinàlhatunk amit akarunk, akkor amikor akarjuk, nem maceràs megszervezni, mert nincs útban olyan akire nonstop vigyàzni kell. Van 2 kutyànk akiket nagyon szeretünk, de velük csak akkor maradunk itthon ha betegek. Ez eddig 12 év alatt 3x fordult elő. Egyébként - Nyugodtan itthon tudjuk őket hagyni, jól megvannak. Szeretjük hogy sok időnk van egymàsra és önmagunkra is, szabadidős tevékenységekre, hobbira, közös programokra kettesben vagy haverokkal, szaros pelenkàk és kötelező gyerekpesztràlàs helyett, kialvatlansàg és gyerekhiszti helyett, hétvégeken pl délutàn 1- ig aludni àldàs! Sosem cserélném el ezt az életet:) 32/ N

Én sem nagyon tudom hová tenni, hogy a '80-as és '90-es évekhez kötöd a háztartásbeli életmódot, '98-ban születtem (talán inkább vagyok lány, mint nő :D), nagyanyám is dolgozott egész életében, nemhogy az anyám.

"ez egy népszerű és választott életforma volt, nem kényszerből csinálták. [...] És persze maguk választhatták ki, hogy akarnak-e házasodni, és kivel."

Most tulajdonképpen nem ugyanez a helyzet?

Mire eljutok a megállapodásig, urambocsá gyerekvállalásig, valószínűleg még inkább el lesz terjedve a házon belüli munkamegosztás, én kifejezetten örülök a nemi szerepek hígulásának. Nyilván minél szabadabban dönthetek a sorsom felől, annál szívesebben élek a saját koromban. Ez a nyugati erkölcs egyik alapköve.

Ezt a "senki nem csalt meg senkit az őskorban" dumát meg végképp nem értem. :D Eleve a kereszténység elterjedésével vált divattá a monogámia, biológiailag rohadtul nem erre vagyunk kódolva. Egyesek azt sem tudják, miről beszélnek.