Igaz az, hogy egy házasság kihűlése ott kezdődik, amikor egy feleség már nem eteti a férjét?

Valaszkent ezt mondanám ha egy ferfi ezt kerne tőlem: ha szeretsz maszírozzal meg minden este 1 órán keresztűl mert aki igazan szereti a feleségét 1 oran keresztűl maszírozza.

Ez kb.ezzel egyenlő. Nehogy már csak a férfi igényei a fontosak. A női elnyomas már rég megszűnt ugy tudom

Sokan félreértették a dolgot. Ha korábban a nő szeretettel főzött a férjének, de x évvel később ez megszűnik, ott bizony baj van.

Nem arról szól a dolog, hogy az asszonynak a konyhában a helye és ha nem eteti a férjét kötelezően, akkor nem is szereti.

Nálunk pl leginkább én nőként főzök kettőnkre. Egyrészt szeretem csinálni, másrészt így logikus, mert én érek haza hamarabb melóból. Így beszéltük meg. Enyém a főzés, a férjemé a bevásárlás, mert én pl gyűlölök vásárolni. A többi házimunka pl közös.

Engem nem izgat, hogy hol divat a főzés, de ha valaki SZÍVESSÉGKÉNT kérne olyat tőlem, amiről tudja, hogy nem szeretem csinálni, akkor azt hinném, valami hülye tesztelgetés vagy nem is tudom.

Ráadásul értelme sincs, hogy megtanuljak főzni egy csomó mindent, csak hogy ha "néha napján" kipattan valami a fejéből, azt meg tudjam csinálni. Meg nem tudom, nekem az lenne, hogy aha, te tudod, hogy én ezt utálom, de csináljam meg, és akkor aznap morcos leszek, és másnap is. Kis túlzással ha folyton nyelek, csak mert a másik kér valamire, amit utálok, meg fogom őt is utálni.

Ha grillezek csirkemellet, és kér, szívesen rábszok a grillre egy másikat is. De ha rántott húst akar, nem fogok panírral pacsmagolni. Én sem várom el senkitől, hogy megtegyenek nekem dolgokat, amiket én akarok. Nem is kérem meg rá őket, van két kis kezem, és meg tudom magamnak csinálni őket.