Miért gondoljátok úgy hogy nem akartok gyereket hiába házasságban éltek? Nők válaszát várom inkább.

Én alapvetően imádom a gyerekeket, és talán majd szeretnék is, bár ha logikusan átgondolom, "nem éri meg" gyereket vállalni:

- aggasztó a világ helyzete/jövője több szempontból is

- nincs már meg az az anyagi biztonság, mint ami a szüleinknek volt, nem jellemző már, hogy valaki pl. évtizedekig dolgozik u.azon a helyen

- Mo.-on a fiatalok helyzete/jövőképe siralmas, rémesek a fizetések

- rengetegszer kell túlórázni, a munkaidő már nem 8 óra (bár az is sok), hanem 9-10 legalább, nincs elég ideje egy dolgozó embernek egy gyerekre, meg lehet nézni a mai tiniket elrettentő példaként

- gyerek mellett, ha nincsenek közelben rokonok/barátok, akik rendszeresen kisegítenek, elmarad az én-idő, ami egy introvertáltabb embernek spec. elég katasztrófa, arról nem is beszélve, hogy nem akarnék tipikus igénytelen anya lenni, aki mindent alárendel a gyerekének, és saját magát meg elhanyagolja

- hányok a mamiszörnyektől, bár meg lehet oldani, hogy a játszótéren elhatárolja magát az ember az ilyenektől

- nehéz elfogadni a gyerek kihordásával járó testi változásokat, több gyerek után egy mellfelvarrásra/hasfelvarrásra, ha szükséges, kell, hogy legyen pénz, ez alap

- kicsit én is aggódom a rendellenességek miatt, épp elég nehéz annak is az élet, aki kicsit is másabb és intelligensebb az átlagnál, pláne ha valami rendellenesség is jelen van, az emberek undorítóak és kirekesztőek

- az utolsó pont az előzőhöz szervesen kapcsolódik: az emberek buták és ocsmányak, elég szenvedés egy értelmesebb embernek boldogulni velük, ez nem egy túl jó világ ahova szívesen szülne az ember

- +1: egy gyerek drága dolog, már a terhesség alatt milliókat lehet költeni terhesgondozásra, aztán szülésre stb., ezt elő is kell teremteni valahogy

"Tudnám az ilyen önérzetes, fszfóbiás nők miért nem mennek el egy spermabankba"

- Minek, felcsináltatni magam ingyen is tudom? Annyi jelentkező, hogy csak mazsolázni kell. De azért mert nem vagyok hajlandó szülni úgy nincs anyagi hátterem hozzá, abból hogy következik hogy megvetem a farkat? Ha csak a gyerekcsinálásért lehetne szeretni a pömpölőt akkor a prostikra 5x lenne a kereslet. Úgyhogy ezt kár idekeverni.

"Majd behülyít egy pasast, és fizetteti vele a tartásdíjat is."

- tudod eddigi tapasztalataim alapján pont a férfiak könyörögnek a gyerekért. Volt aki kijelentette hogy ő gyereket nem akar, de 5 év múlva már duruzsolt, legyen baba. Nem kell titeket "behálózni". Megvesztek ti magatoktól is!

Tapsikolhatsz örömödben, hogy a 3 önkétes apajelöltből egyet sem húztam le egy kölyökkel. (pláne mert ezt az utat volt szerencsém végigjárni mint a közös gyermek, és nincs az a pénz amiért én a kölyköt eszközként szüljem)

"Az a baj, sok pasasnak elég gyenge az emberismerete, hogy az ilyen rbanckat időben felismerje.."

- Meg nyugodhatsz. Nem fogom egy férfi életét sem megnyomorítani mert belém verte. Eddig mindig én mondtam nemet a gyerekre, mert nem érdekel sem a gyerektartás, amiért minden férfi úgy csapokja magát a földhöz mintha 20-30 ezerből már a parlamentet lehetne kibérelni. Nem kell az alamizsna, a kicsinyeskedésetek. Ettől megkímélném a gyerekem, ezért fontos, hogy önerőből én mindet megtudjak adni neki és ne kelljen marakodni filléreken...

Igazad van én vagyok a ribi, mert a gyermekem jövőjét nem teszem kockára egy olyan bizonytalan dologra, mint a férfiak babázása. Épp elégszer láttam hogy a pasi megörült a gyerekért. Lett. Aztán ráébredt, hogy nem egy rózsaszín cukiság, minden megválltozik mellette és lemondásokkal, odaadással jár. Aztán bedobják a törölközött, és apaságból havi 30 ezer apanázs és jó esetben 2 heti kínos egymás kerülgetés lesz.

Én ettől akarok mindenkit megkímélni. Legfőképp a gyerekem. Csalódtam én már eleget a híres "apukákba".

Nem igazán értem a kérdés lényegét.... Ha valaki házasságban el, abból egyenesen következik, hogy akarni kéne gyereket? Ez nem épp így van.

Én pl azért nem akarok, mert a hideg raz az egesztől. A rengeteg kellemetlenséggel járó terhességtől, az iszonyú fájdalmas szüléstől, az alakom tönkremenésétől, az állandó 0-24-és felügyeletettől, attól h megszűnik létezni az addigi életem, oda a szabadidőm, nem tudunk kettesben lenni a férjemmel stb stb.

Tökéletesen jól megvagyunk így kettesben, együtt, azt csinálunk, ott és akkor, amit és amikor csak akarunk. Mindkettőnk számára fontos a karrier, az hogy utazgassunk, minőségi időt töltsünk együtt stb. Semmi pénzért nem adnám ezt fel, pláne nem egy gyerekért. Egyszerűen mi így érezzük jól magunkat, koránt sem vágyik mindenki gyerekre a házasságában, semmi meglepő nincs ebben..!

Mert nem szeretem a gyerekeket.

Ennyi, ja, meg mert nem akarok meghalni szülés közben, vagy legkésőbb 10 éven belül - mint mindenki a családomból anyai ágon.

Egyszerű: nem szeretem a gyerekeket.

És éppen azért választottuk éppen egymást a férjemmel, mert ő sem.