Szerintetek az emberek vállalják inkább a kapcsolatban lévő magányt ahelyett hogy kilépnének belőle és bem hazugságban élnék az életüket?

Tipikus rossz kérdés. Az ilyen mindig rossz helyzetfelismerésből jön. Ha érdekel a gyak trolljainak véleménye írjad le, hogy mi történt.

Én maradok a társas magányban, pedig férfi vagyok. Nem lépek félre. Az önbizalmam már nem is létezik, nem hiszem hogy kellenék bárkinek is, így félek a sorozatos kudarcoktól. Marad ami van, így csak szimplán boldogtalan vagyok, de úgy még ráadásul megalázónak is érezném a szitut. Még elpazarlom a maradék éveimet, aztán bye bye,

Szia, en csak a szuleim peldajat tudom felhozni. Anyam legnehezebb es legbolcsebb dontese volt hogy elvalt. Gyerekkent megkonnyebbuleskent eltem meg hogy Apam elment tolunk. Esete valogatja.