Miért van az, hogy a nők a házasságban elengedik magukat, elhíznak?

Nem tiszteli a férjet? Basszus, ti halljátok magatokat kívülről? Elhízott mert, nincs ideje ,energiája leadni, mert depressziós, mert nem érdekli stb. De mi köze ennek a tisztelethez? A saját testem az enyém, nehogy már a férjemet tiszteljem kevésbé ha meghízok...Jézusom, ennyi lábtörlő nőt...

Akkor a pocakos férjek is tiszteletlenek, vagy mi?

,,Nem tiszteli a férjet? Basszus, ti halljátok magatokat kívülről? Elhízott mert, nincs ideje ,energiája leadni, mert depressziós, mert nem érdekli stb. De mi köze ennek a tisztelethez?"

Azzal nem tiszteli,hogy megismertem egy csinos nõt mert ilyen kell és ha behízik akkor nem becsül annyira,hogy tudja nem fogom kívànni.

Nincs ideje,ezt hagyjuk,én reggel 7-kor kelek megyek edzeni.

Ha nem érdekli akkor meg szàmoljon a következményekkel hogy zàros hatàr ideje van elköltözni.

Aki igénytelen azt sajnos nem tudom tolerálni.

Nem csak nőknél fordul elő, férfiaknál ugyanúgy.

Egyébként szerintem a hízásnak semmi köze a tisztelethez, vagy igénytelenséghez, ez marhaság. Sok esetben arról van szó, hogy egyszerűen az ember már nem görcsöl annyira a jövőjén. Megtalálta a párját, ezért megnyugszik. Ez nem tiszteletlenség, csak feltétlen bizalom a másik felé. Sokszor sajnos érdemtelenül adják oda ezt a bizalmat valakinek.

Én egyébként eleve túlsúlyos vagyok, már így ismert meg a férjem. Őszintén szólva nekem pl nem is kellene olyan férfi aki mellett folyton aggódni kell, mindig meg kell feszülni, nem lazíthatok néha, nem lehetek önmagam, folyton nyúljakán kell élni és edzőteremben izzadni, mert ha felszedek x kilót akkor már el is párolognak az érzelmei irántam. Nekem ilyen ember nem kéne.

Mi is felszedtünk, én 5-6 kilót, a férjem 20-25 kilót. Szeretjük és tiszteljük egymást. A hízásnak ehhez semmi köze.

Arról van szó, hogy szeretjük az édességeket, csipszeket, szeretünk együtt nasizni. Ennyi a történet. Természetesen tudjuk, hogy nem egészséges, és igyekszünk visszafogni ezt, és mozogni is. A nassolástól eltekintve nem zabáljuk tele magunkat, és nem gyorskaján élünk. Zöldség, hús, gyümölcs, teljes kiőrlésű dolgok, magvak, a férjemnek viszont kell valamennyi szénhidrát krumpli, tészta, rizs is, mert fizikai munkát végez, egész nap mozog, napi 10 órát van talpon. Mégis rárakódtak a kilók mert ilyen alkat, ahogy én is ilyen vagyok, bár nálam a mozgás kevesebb, mert nagyrészt ülő munkát végzek.

Soha nem volt sovány egyikünk sem. Tehát nem lustaság, nem igénytelenség, nem mozgáshiány- mert mozgunk, még csak nem is a mértéktelen zabálás okozza a problémát. Csak az, hogy önmagunk vagyunk egymás előtt, felvállaljuk azt amit szeretünk. Emellett természetesen törekszünk rá, hogy kevesebb legyen a nass, és több az egészséges étel.

Sokan sok hülyeséget látnak ebbe az egészbe, miközben sokkal egyszerűbb a magyarázata, csak az emberek szeretnek ismeretlenül ítélkezni mások felett, szeretnek mások dolgával törődni a sajátjuk helyett, mert unják a saját életüket, nincs jobb elfoglaltságuk.

Rengeteg olyan ember van aki vékonyt típus, akármennyire egészségtelen ételeket is eszik, keveset mozog, mégsem hízik egy dekát sem. Van aki hajlamos a raktározásra, és van aki nem. Ennyi.

Csak szánni tudom azt akinek az a szerelem, szeretet, megbecsülés és hűség mércéje, hogy épp mennyit mutat a párja alatt a mérleg. Végtelenül szomorú!