Ilyenkor mi a következő lépés? Mit lehet tenni?

ezen már én is gondolkodtam, hogy észrevenné-e. De igen, mert nem lenne vacsora, meg tőle kérnék a gyerekek is..:-)))

Innen venné észre:-)

Oh, az nem gond, hogy fenntartsam a társalgást. Mestere vagyok. De ha egyszer nem veszi fel a szálat? Hosszú ideje így megy ez, magányban élek évek óta. Voltak kísérleteink, többféle. De egy olyan embernek, mint én, ez a fajta magány.. hát hogy is mondjam, egy idő után már kezd kínzókamrává válni. Nem inspirált ember, nem érdeklik a világ dolgai. Van egy hobbija, és csak miatta én is beszálltam, meghallgatom, elmegyek, beszélek róla vele, de az nekem adás, én abból nem töltődöm. Sajnos a barátaim messze, nem tudok velük találkoozni, más szülőkkel tudok beszélgetni, de azért az nem mély, baráti, intim társalgás. (Lelki közelségre gondolok, nem szexuális intimitásra...)

Hát jó, tűrök még, mást úgysem tehetek. Azért kösz a válaszokat. Csak ezt nem így képzeltem kiskoromban.. :-(((