Szerintetek ez normális reakció a nő részéről egy házasságban?

Ha belegondolsz egy állás elvesztésekor neked is az az első gondolatod, hogy mi lesz a pénzügyekket, hitelekkel, rezsivel stb. És csak utána jön az, hogy jajj szegény kicsi lelkemet ez most hogy összetörte, mekkora lúzer vagyok.

Szerintem teljesen jogos első kérdések a feleség részéről. Én nem hiszem, hogy egy felnőtt férfit úgy kéne pátyolgatni, mint egy kisgyereket.

#10 Ha az autós példánál maradunk, akkor kicsit módosítani kell rajta. Mondjuk, van egy beteg gyereked, akit heti kétszer kell orvoshoz hordani, és csak a kocsival megoldható.

Máris sokkal reálisabb a kérdés, hogy milyen állapotban van az autó, ugye? Hiszen a gyereked élete múlik rajta, míg a hazatérő a két lábán jön, tehát nem történt nagy baj. (Normális ember persze azért utána rákérdez, hogy ugye nincs bajod.)

A fenti példa ugyanez, ha feltételezzük, hogy nincs párszázezres megtakarítás a számlán. Tudom, hogy az itteni válaszolók mind milliomosok, de a mai "középosztály" nagy része máról holnapra él.

Nyilván tudni kéne többet a szituról, pl. milyen orvosról van szó, van-e megtakarításuk, a nő dolgozik-e, stb. De általánosságban nem lehet elítélni valakit azért, mert bevillan neki, hogy vajon milyen következményei lesznek a történteknek.

14:

Respect! Ott a teljes igazság.

Első blikkre szinte mindenki kétségbe esik ilyenkor, hisz kiesik nem kevés bevétel, és ha nincs megtakarításuk, hónapról-hónapra élnek, vagy csak kevés van, akkor teljesen normális a reakció, hogy megijed az ember, főleg hitellel a nyakukban.

Nem azt mondta, hogy te haszontalan béna senki, mit csesztél el, hogy kirúgtak? Hanem azt, hogy úristen mi lesz a sok kiadással. A házra felvett hitel nem játék, ha nem tudsz fizetni, kiveszik alólad aztán mehetsz a híd alá lakni.

Átlag ember átlag fizetésből nem igazán tud 2 embert eltartani, nem ok nélkül dolgoznak a nők is, és a férfiak is. A fizetések alacsonyak, kivéve a politikusoké.

Ez a reakció nem anyagiasságot tükröz. A megélhetéshez nyilván pénz kell. Ez nem szól semmi másról, csak az ijedtségről, félelemről.

Miután lenyugodott mindenki, akkor persze meg kell beszélni a továbbiakat, támogatásról biztosítani a másikat, aztán azonnal neki kell állni munkát keresni, hogy ne csak az egyik fél vállán legyen az anyagiak terhe.

1. nyilván nem egyik napról a másikra rúgták ki, hanem tudott róla, vagy sejthette

2. ha épphogy marad hó végére kajára, akkor én sem azzal kezdem, hogy a férjemet pátyolgatom, hanem megkérdezem tőle ezeket

3. sokszor ez eléggé a világvége, mert elég ha csak 1-2 hónapig nem talál állást a másik, és eljuthatnak az "örülünk, hogy nem halunk éhen" - verzióhoz

Én nyilván nem ezzel kezdeném, hanem megölelném és hangosan csak annyit mondanék "megoldjuk", de közben igencsak járna ezeken a KARDINÁLIS kérdéseken is a fejem.

28n